Ismeretlen ismerősök - Russel Wright életműve

Szer­ző: Roth­man Gab­ri­el­la

A hu­sza­dik szá­zad de­signtör­té­ne­té­nek egyik kü­lö­nös ál­lo­má­sa az a har­min­cas évek kö­ze­pé­től, nagy­já­ból az öt­ve­nes évek de­re­ká­ig ter­je­dő idő­szak, amely ki­mon­dot­tan az Egye­sült Ál­la­mok­hoz köt­he­tő. In­nen in­dult út­já­ra az a ki­fe­je­zet­ten fo­gyasz­tóori­en­tált szem­lé­let­mód, amely egy igen­csak sa­já­tos ter­ve­ző­ge­ne­rá­ció meg­je­le­né­sét ered­mé­nyez­te. A kor­szak al­ko­tó­ó­ri­á­sai és a ne­vük­kel fém­jel­zett da­ra­bok azon­ban nem­csak a ten­ge­ren­tú­lon vál­tak fon­tos­sá, de az eu­ró­pai irány­za­tok­ra is jelentős ha­tást gya­ko­rol­tak.

    A mo­der­ni­zá­ló­dó Ame­ri­ka, a gaz­da­ság ro­ha­mos fej­lő­dé­se ad­dig so­ha nem lá­tott vál­to­zá­so­kat ho­zott az élet­szín­vo­nal és ez­zel pár­hu­za­mo­san a tárgy­kul­tú­ra te­rü­le­tén. Ek­kor vált egy­re erő­tel­je­seb­bé és lát­vá­nyo­sab­bá az a fo­lya­mat, amely­nek kö­szön­he­tő­en az Egyesült Államok a vi­lág le­ge­rő­sebb fo­gyasz­tói tár­sa­dal­má­vá lett. Az el­ad­ha­tó­sá­got a ko­ráb­bi­ak­nál még in­kább szem előtt tar­tó ter­ve­zői-gyár­tói el­vek olyan tár­gyi vi­lá­got hív­tak élet­re, amely­nek el­sőd­le­ges cél­ja az ak­tu­á­lis di­va­tot tük­rö­ző szép­ség adek­vát for­mai meg­fo­gal­ma­zá­sa volt. Az att­rak­tív meg­je­le­nésű ter­mé­kek olyan be­fog­adói kö­zeg­ben ke­rül­tek pi­ac­ra, ahol a ter­ve­zői mun­ka leg­fon­to­sabb szem­pont­ja­ként bát­ran je­löl­het­jük meg a fo­gyasz­tói igé­nyek leg­messzebb­me­nő­kig tör­té­nő ki­elé­gí­té­sét. Eb­ben a tö­meg­ter­mé­kek­kel egy­re in­kább el­árasz­tott tech­ni­ci­zá­ló­dó, a vá­sár­lás bűvkö­ré­ben élő közegben tel­je­se­dett ki Rus­sel Wright pá­lyá­ja is.

    Az 1904-ben kvé­ker csa­lád­ba szü­le­tett al­ko­tó egyér­telműen művé­szi pá­lyá­ra ké­szült: a cin­ci­nat­ti Art Aca­demy-n fes­té­sze­tet, a New York-i Art Stu­dent’s Le­a­gue fa­lai kö­zött szob­rá­sza­tot, a Co­lum­bia egye­te­men épí­té­sze­tet hall­ga­tott. 1924-ben kap­ta el­ső ál­lá­sa­ján­la­tát a le­gen­dás Nor­man Bel Ged­des-től, aki mel­lett szín­há­zi dísz­let­ter­ve­zés­sel fog­lal­ko­zott. Alig hat év­vel ké­sőbb, fe­le­sé­ge bíz­ta­tá­sá­ra már sa­ját stú­di­ót ala­pí­tott, amely ki­fe­je­zet­ten lak­be­ren­de­zé­si ki­e­gé­szí­tők ter­ve­zé­sé­re spe­ci­a­li­zá­ló­dott. Ele­in­te fém­tár­gya­kat, fő­ként alu­mí­ni­um kok­tél­szet­te­ket, te­ás­ké­sze­le­te­ket mu­ta­tott be, majd ér­dek­lő­dé­se egy­re in­kább a ter­mé­sze­tes anya­gok és for­mák fe­lé for­dult. Egye­di hang­vé­telű mun­kái már egy év­vel ké­sőbb ko­moly szak­mai fi­gyel­met kap­tak, hi­szen részt ve­he­tett az 1931-es, a Met­ro­po­li­tan Mu­se­um of Art-ban meg­ren­de­zett iparművé­sze­ti al­ko­tá­so­kat fel­vo­nul­ta­tó vá­lo­ga­tá­son.
    Sok­ol­da­lú­sá­ga és te­het­sé­ge már ek­ko­ri­ban nyil­ván­va­ló­vá vált. Kor­tár­sa­i­tól el­té­rő­en nem sza­ko­so­dott egyet­len szűkebb te­rü­let­re, ha­nem az ame­ri­kai ott­ho­nok egé­szét kí­ván­ta a kor­nak meg­fe­le­lő­en, de az ala­pok­tól kiin­dul­va új­ra­ír­ni. En­nek egyik szép pél­dá­ja az 1935-ben pi­ac­ra do­bott Mo­dern Li­ving bú­tor­csa­lád, ame­lyet a hí­res Macy’s áru­ház for­gal­ma­zott. A tö­mör ju­har­fá­ból ké­szült mo­bí­li­ák lát­vá­nyo­san jel­zik azt a tö­rek­vést, amely Wright életművét ki­emel­ke­dő­vé te­szi: tö­ké­le­te­sen tisz­tá­ban volt az­zal, hogy az 1929-es vi­lág­vál­ság súj­tot­ta szűkös esz­ten­dők után Ame­ri­ká­ban meg­vál­toz­tak az élet­ve­ze­té­si szo­ká­sok. En­nek lett ter­mé­sze­tes ho­za­dé­ka egy más jel­legű, mo­dern anya­gok­ból ké­szült tárgy­kul­tú­ra irán­ti igény. Az em­be­rek egy­re ke­ve­sebb időt szán­tak a há­zi­mun­ká­ra, szí­ve­sen él­vez­ték egy­re gya­ra­po­dó ja­va­i­kat, ame­lye­ket egy szin­tén vál­to­zó­ban lé­vő érint­ke­zé­si nor­ma­rend sze­rint kí­ván­tak meg­osz­ta­ni kör­nye­ze­tük­kel. Wright leg­hí­re­sebb kol­lek­ci­ó­ja, az Ame­ri­can Mo­dern ét­kész­let 1939-ben ke­rült pi­ac­ra, amely ne­vé­hez hűen, tö­ké­le­te­sen je­le­ní­tet­te meg a kor fo­gyasz­tó­já­nak fent em­lí­tett el­vá­rá­sa­it. A Ste­u­ben­vil­le Pot­tery üze­mé­ben gyár­tott, alap­ve­tő­en a funk­ci­ó­ból ki­in­du­ló, sa­já­tos or­ga­ni­kus ins­pi­rá­ci­ót mu­ta­tó so­ro­zat nem­csak kü­lö­nö­sen szé­pen ívelt for­má­i­val hó­dí­tott, de min­den­ki szá­má­ra meg­fi­zet­he­tő volt.

    A mai na­pig prog­resszív­nak ha­tó és a gyűjtők ál­tal jelenleg is ke­re­sett szé­ria olyan el­ké­pesz­tő ke­res­ke­del­mi si­kert ara­tott, hogy a har­min­cas, majd az öt­ve­nes évek Ame­ri­ká­já­ban szin­te nem lé­te­zett olyan ház­tar­tás, ahol ne so­ra­ko­zott vol­na be­lő­lük leg­alább né­hány da­rab a tá­la­ló­szek­ré­nyek pol­ca­in. Az egy­színű, egy­más­sal har­mo­ni­zá­ló ele­mek­ből építkező készlet mul­ti­funk­ci­o­ná­lis da­rab­jai a va­ri­á­ci­ós le­he­tő­sé­gek szin­te ki­me­rít­he­tet­len tár­há­zát kí­nál­ták, meg­te­remt­ve a ma is igen nép­szerű, „mix & match“ rend­szerű (keverd és társítsd) por­ce­lá­nok ka­te­gó­ri­á­ját.
    A vá­rat­lan nép­szerűsé­gnek há­la, az Ame­ri­can Mo­dern ké­sőbb üveg­tár­gyak­kal és tex­tí­li­ák­kal is bő­vült. A for­ra­dal­mi­an új­szerű, fő­zés­re és tál­alás­ra egya­ránt al­kal­mas kol­lek­ci­ó­val azon­ban nem csu­pán az üz­le­tek pol­ca­in ta­lál­koz­ha­tott a vá­sár­ló. Wright fe­le­sé­gé­vel kö­zö­sen ki­dol­goz­ta az „ea­si­er li­ving”  (könnyebb élet) fi­lo­zó­fi­á­ját, amely a tár­gyak és a kör­é­jük szer­ve­zett új­szerű élet­mód nép­szerűsí­té­sét szol­gál­ta.
    Az ak­ko­ri­ban még job­bá­ra is­me­ret­len mar­ke­tinges esz­kö­zök al­kal­ma­zá­sá­val ki­ál­lí­tá­so­kon, új­ság­cik­kek­ben, saj­tó­be­mu­ta­tó­kon és rek­lá­mok­ban ön­ma­guk mel­lett a tár­gyak so­rát is ön­ál­ló már­ká­vá tet­ték. Ez­zel a fel­et­tébb si­ke­res mód­szer­rel az ál­ta­luk kép­vi­selt élet­stí­lus és an­nak kom­mu­ni­ká­ci­ó­ja szá­mos, nap­ja­ink­ban meg­ha­tá­ro­zó je­len­tő­ségű sze­mé­lyi­ség szá­má­ra is kö­ve­ten­dő pél­dá­vá vált. (Az USA leg­nép­szerűbb és leg­na­gyobb áru­ház­lán­cát, a K-Mart-ot élet­re hí­vó Mart­ha Stu­art és a lu­xus­cik­kek pi­a­cá­nak egyik él­lo­va­sa, az exk­lu­zi­vi­tás nagy­mes­te­ré­nek tar­tott Ralph La­u­ren is ezen szem­pont­rend­szer sze­rint dol­go­zik.)
    El­mé­le­tü­ket a Gu­i­de to Ea­si­er Li­ving (Út­mu­ta­tó a köny-nyebb élet­hez) cím­mel könyv for­má­já­ban is meg­je­len­tet­ték. A kö­tet egyik leg­na­gyobb eré­nye, hogy az ide­jét­múlt, át­hág­ha­tat­lan sza­bá­lyok­kal ter­helt kon­ven­ci­ók­kal szem­ben a szem­élyes íz­lést he­lye­zi elő­tér­be. A ha­gyo­má­nyos vi­sel­ke­dé­si for­mák­tól va­ló el­sza­ka­dás­ra, kö­tet­le­nebb és ké­nyel­me­sebb élet­mód­ra buz­dít, prak­ti­kus ta­ná­csok­kal se­gít­ve az ol­va­sót ab­ban, mi­kép­pen te­he­tő könnyeb­bé az élet a tár­gyak se­gít­sé­gé­vel. Az egyik fe­je­zet­ben pél­dá­ul a for­má­lis va­cso­rák al­ter­na­tí­vá­ja­ként az ön­ki­szol­gá­lást ja­va­sol­ja, sőt fel­hív­ja a fi­gyel­met ar­ra is, hogy a ven­dé­gek be­vo­ná­sa ré­vén a fő­zés há­zi­mun­ká­ból kö­zös él­ménnyé, az együtt­lét és a szó­ra­ko­zás új for­má­já­vá lép­het elő. El­gon­do­lá­suk sze­rint, egy me­rő­ben más, a kor­ral har­moni­ku­sabb élet­vi­tel­re va­ló átál­lás in­kább igé­nyel kre­a­ti­vi­tást, egyé­ni öt­le­te­ket és oda­fi­gye­lést, mint­sem meg­ter­he­lő anya­gi rá­for­dí­tást. A könyv elő­re­mu­ta­tó jel­le­gét, a pi­a­ci igé­nyek­kel va­ló tö­ké­le­tes együt­tál­lást és az egy­re szé­le­se­dő kö­zép­osz­tály vál­to­zó­ban lé­vő szó­ra­ko­zá­si for­má­i­nak el­ter­je­dé­sét jel­zi, hogy a kötet 1950-ben az Ame­ri­ká­ban leg­na­gyobb pél­dány­szám­ban el­kelt ki­ad­vány lett.

    Az Ame­ri­can Mo­dern ese­té­ben al­kal­ma­zott sza­ba­don ke­zelt funk­ci­ók – az oko­san ter­ve­zett, több cél­ra is al­kal­mas, a szem­élyes pre­fe­ren­ci­ák­nak is te­ret en­ge­dő, nagy „sza­bad­ság­fok­kal“ bí­ró ét­kész­le­tek és edé­nyek fel­épí­té­si el­ve – na­gyobb lép­ték­ben is tö­ké­le­te­sen meg­va­ló­sít­ha­tó­nak bi­zo­nyult. Az Ea­si­er Li­ving bú­tor­csa­lád tö­mör fá­ból ké­szült, lo­gi­kus szer­kesz­tésű, egy­szerűsé­gé­vel tün­te­tő szek­ré­nyei, ko­mód­jai és könnyen moz­gat­ha­tó ülő­bú­to­rai is el­mé­le­tük he­lyes­sé­gét iga­zol­ták.
    Wright­nak a ter­mé­sze­tes anya­gok és az or­ga­ni­kus for­mák irán­ti lel­ke­se­dé­se, sőt el­kö­te­le­zett­sé­ge a ké­sőb­bi­ek­ben még nyil­ván­va­lób­bá vált. 1942-ben a New York ál­lam­be­li Gar­ri­son­ban vá­sá­rol­tak bir­to­kot, ahol Ma­ni­to­ga né­ven épí­tet­ték fel a nya­ra­ló­ként és stú­di­ó­ként egya­ránt hasz­nált épü­le­t­­együt­test. (A Ma­ni­to­ga in­di­án szó, je­len­té­se: a nagy szel­le­mek lak­he­lye.) A mun­ka és a fel­töl­tő­dés hely­szí­né­nek meg­te­rem­té­se mel­lett az volt a cél­juk, hogy pél­dát mu­tas­sa­nak ar­ra, ho­gyan ala­kít­ha­tó ki a kör­nye­zet­tel tö­ké­le­tes össz­hang­­ban ál­ló la­kó­tér, an­nak le­i­gá­zá­sa nél­kül. A kő és üveg fel­hasz­ná­lá­sá­val ké­szült ház tu­laj­don­kép­pen Wright utol­só nagy­sza­bá­sú, presz­tí­zsér­tékű mun­ká­ja, amely 1975 óta a nagy­kö­zön­ség előtt is nyit­va áll. Bár az öt­ve­nes évek­ben még jó né­hány ét­kész­let, köz­tük a Ho­me (Ott­hon) me­la­min so­ro­za­tot, il­let­ve több bú­tor­ter­vet ké­szí­tett, a ko­ráb­bi idő­szak rend­kí­vü­li, művé­szi ér­té­ket kép­vi­se­lő al­ko­tá­sa­it már nem tud­ta meg­is­mé­tel­ni.  Noha 1965-től két igen ter­mé­keny évet töl­tött Ja­pán­ban, a ha­zai ke­res­ke­del­mi és szak­mai si­ker­te­len­ség, il­let­ve fe­le­sé­ge ha­lá­la miatt vég­képp fel­ha­gyott de­sig­ne­ri te­vé­keny­sé­gé­vel. 1967-ben ki­köl­tö­zött Ma­ni­to­gába és 1976-ban be­kö­vet­ke­zett ha­lá­lá­ig ki­zá­ró­lag kert­ter­ve­zés­sel és ta­ná­csa­dás­sal fog­lal­ko­zott.
    Rus­sel Wright az ipa­ri for­ma­ter­ve­ző tö­ké­le­tes ar­che­tí­pu­sát te­rem­tet­te meg, aki ké­pes a tárgy­kul­tú­rát érin­tő min­den prob­lé­ma meg­ol­dá­sá­ra és ar­ra, hogy min­dezt nagy­ipa­ri ke­re­tek kö­zött is gyárt­ha­tó, jó mi­nő­ségű ter­mé­kek se­gít­sé­gé­vel for­má­ba önt­se. Kor­tár­sa­i­tól el­té­rő­en ké­pes­sé­ge­it nem csu­pán elekt­ro­mos ház­tar­tá­si gé­pek, au­tók és egyéb, a tech­ni­ka rob­ba­násszerű fej­lő­dé­se ál­tal meg­ha­tá­ro­zott tár­gyak ké­szí­tésé­re for­dí­tot­ta, ha­nem olyan, min­den­na­pi hasz­ná­lat­ra szánt termékek meg­re­for­má­lá­sá­nak szen­tel­te, ame­lyek­kel gyö­ke­re­sen áta­la­kí­tot­ta a kor­szak ame­ri­kai ott­ho­na­it és az ott élők éle­tét. Kony­hai edé­nyei, tex­tí­li­ái és bú­to­rai nem­csak vi­zu­á­li­san hoz­tak újat, ha­nem alap­ja­i­ban vál­toz­tat­ták meg a könnyebb élet­vi­tel­lel szem­ben tá­masz­tott el­vá­rá­so­kat is. Wright egész mun­kás­sá­ga so­rán – mely alap­ve­tő je­len­tő­ségűvé vált a hu­sza­dik szá­zad kö­ze­pé­nek kör­nye­zet­kul­tú­rá­já­ban – az ame­ri­kai tra­díci­ók mel­lett a prak­ti­kum­ra és az egy­szerűség­re épí­tett. Az a ké­pes­sé­ge, aho­gyan a he­lyi ko­lo­ni­á­lis ha­gyo­má­nyo­kat és az eu­ró­pai mo­der­niz­must egy ti­pi­ku­san ame­ri­kai for­ma­nyelv­vé gyúr­ta, a föld­rész­nyi or­szág kul­túrá­já­nak pá­rat­lan alak­já­vá te­szi.