múlt-kor

Halasi Rita

A klasszikus görög-latin műveltség válságának és az európai perspektíva fokozatos kitágulásának jelei már a XIX. században is jelentkeztek. A XX. század elején az avantgarde irányzatok növekvő kíváncsisággal fordultak távoli világok, így Fekete-Afrika tárgykultúrája felé is

Eileen Gray: Pirogue heverő, 1920 körül (Fotó: Athenaeum 2000 Kiadó)
Az archaikus kenuformát a különleges felületkezelés (kívül barna lakkozás, belül ezüstfüst) a luxustárgy kategóriájába emeli

Az orientális hatások a művészet valamennyi területén érvényesültek, de többnyire az egzotikum szintjén maradtak. Jó pár évtizedre volt szükség ahhoz, hogy az idegen kultúrákra ne mint barbár és bizarr képződményekre tekintsenek, hanem ténylegesen beemeljék azokat az európai hagyományba.

Szer­ző Roth­man Gab­ri­el­la

Észak-Eu­ró­pa or­szá­ga­i­nak jel­leg­ze­tes for­ma- és tárgy­kul­tú­rá­ja már több mint öt­ven éve fo­lya­ma­to­san ko­moly ha­tást gya­ko­rol a de­sig­ne­rek­re szer­te a vi­lág­ban. A sa­já­tos skan­di­náv szem­lé­let, a meg­le­he­tő­sen egye­di ipar­mű­vé­sze­ti kon­cep­ció kör­vo­na­lai azon­ban már a hú­szas évek ele­jé­től egy­re ha­tá­ro­zot­tabb kar­ak­tert öl­töt­tek. En­nek stí­lus­sá éré­sé­ben és el­ter­je­dé­sé­ben pe­dig vi­tat­ha­tat­la­nul ve­ze­tő sze­re­pet ját­szott – a pa­ra­dox mó­don oszt­rák szár­ma­zá­sú – Jo­sef Frank is.

    A sark­kör kö­ze­lé­ben ural­ko­dó ég­haj­la­ti sa­já­tos­sá­gok okán a bel­ső te­rek gon­dos ki­a­la­kí­tá­sa min­dig ki­tün­te­tett sze­re­pet ka­pott ezen a vi­dé­ken, ép­pen ezért a for­ma­ter­ve­zés leg­fon­to­sabb te­rü­le­tei is a be­ren­de­ző­mű­vé­szet­hez kap­cso­lód­nak.

Szer­ző: Roth­man Gab­ri­el­la

A hu­sza­dik szá­zad de­signtör­té­ne­té­nek egyik kü­lö­nös ál­lo­má­sa az a har­min­cas évek kö­ze­pé­től, nagy­já­ból az öt­ve­nes évek de­re­ká­ig ter­je­dő idő­szak, amely ki­mon­dot­tan az Egye­sült Ál­la­mok­hoz köt­he­tő. In­nen in­dult út­já­ra az a ki­fe­je­zet­ten fo­gyasz­tóori­en­tált szem­lé­let­mód, amely egy igen­csak sa­já­tos ter­ve­ző­ge­ne­rá­ció meg­je­le­né­sét ered­mé­nyez­te. A kor­szak al­ko­tó­ó­ri­á­sai és a ne­vük­kel fém­jel­zett da­ra­bok azon­ban nem­csak a ten­ge­ren­tú­lon vál­tak fon­tos­sá, de az eu­ró­pai irány­za­tok­ra is jelentős ha­tást gya­ko­rol­tak.

    A mo­der­ni­zá­ló­dó Ame­ri­ka, a gaz­da­ság ro­ha­mos fej­lő­dé­se ad­dig so­ha nem lá­tott vál­to­zá­so­kat ho­zott az élet­szín­vo­nal és ez­zel pár­hu­za­mo­san a tárgy­kul­tú­ra te­rü­le­tén. Ek­kor vált egy­re erő­tel­je­seb­bé és lát­vá­nyo­sab­bá az a fo­lya­mat, amely­nek kö­szön­he­tő­en az Egyesült Államok a vi­lág le­ge­rő­sebb fo­gyasz­tói tár­sa­dal­má­vá lett. Az el­ad­ha­tó­sá­got a ko­ráb­bi­ak­nál még in­kább szem előtt tar­tó ter­ve­zői-gyár­tói el­vek olyan tár­gyi vi­lá­got hív­tak élet­re, amely­nek el­sőd­le­ges cél­ja az ak­tu­á­lis di­va­tot tük­rö­ző szép­ség adek­vát for­mai meg­fo­gal­ma­zá­sa volt. Az att­rak­tív meg­je­le­nésű ter­mé­kek olyan be­fog­adói kö­zeg­ben ke­rül­tek pi­ac­ra, ahol a ter­ve­zői mun­ka leg­fon­to­sabb szem­pont­ja­ként bát­ran je­löl­het­jük meg a fo­gyasz­tói igé­nyek leg­messzebb­me­nő­kig tör­té­nő ki­elé­gí­té­sét. Eb­ben a tö­meg­ter­mé­kek­kel egy­re in­kább el­árasz­tott tech­ni­ci­zá­ló­dó, a vá­sár­lás bűvkö­ré­ben élő közegben tel­je­se­dett ki Rus­sel Wright pá­lyá­ja is.