téka

Az ez­red­for­du­lós hol­land épí­té­sze­tet fel­dol­go­zó kö­tet az 1992 és 2004 kö­zött emelt épü­le­tek be­mu­ta­tá­sá­val tesz kí­sér­le­tet ar­ra, hogy köz­he­lyektől men­te­sen nyújt­son szak­mai le­írást. Min­dezt – az ol­va­sók nagy örö­mé­re – te­szi ezt kö­zért­hetőn, s a Terc Ki­adó pre­ci­zi­tá­sá­ra jel­lemző, „tet­szetős” cso­ma­go­lás­ban.

    A nagy­részt a szerző ál­tal ké­szí­tett fo­tók­kal ki­a­dott  kö­tet mind tar­tal­mi­lag, mind il­luszt­rá­ci­ó­ját te­kint­ve szé­les­kö­rű, ala­pos mun­ka. Ter­mé­sze­te­sen az ol­va­sót az iz­gat­ja, mi­lyen köz­he­lye­ket is cá­fol a könyv, s mi az a ku­ri­ó­zum, amely a kor­társ né­me­tal­föl­di építőmű­vé­sze­tet jel­lem­zi? A tan­könyv ízű meg­kö­ze­lí­tés he­lyett, amely a ten­ger kö­zel­sé­gé­vel, a csa­tor­nák­kal „meg­re­gu­lá­zott” víz­zel va­ló küz­de­lem­mel, a pro­tes­táns mun­ka­e­ti­ká­val és a ma­gas nép­sű­rű­ség­gel ad ma­gya­rá­zó oko­kat az épí­tett kör­nye­zet mi­lyen­sé­gét il­letően, a könyv író­ja - a hol­land szak­mai pub­li­ká­ci­ó­kat is fel­dol­goz­va -  sok­ré­tű fo­lya­mat ered­mé­nyé­nek te­kin­ti az épí­té­sze­ti tren­de­ket.

A szerzőt alig­ha kell be­mu­tat­ni a lak­be­ren­de­zés iránt ér­deklődő ha­zai ol­va­sók­nak. A Ge­o­pen Ki­a­dó gon­do­zá­sá­ban im­már a ha­to­dik köny­ve je­le­nik meg, s mon­da­ni sem kell, hogy ter­mé­sze­te­sen ez is a lak­be­ren­de­zésről szól.

    A könyv szerzőjé­nek, a Blen­he­im Pa­la­ce ba­rokk pom­pá­já­ban, tör­té­nel­mi le­vegőjé­nek bű­vö­le­té­ben felnőtt Hen­ri­et­ta Spen­cer Chur­chill­nek az ér­deklődé­se mondhatni szük­ség­sze­rű­en for­dult a ré­gi ko­rok épí­té­sze­ti stí­lu­sai, la­kás­kul­tú­rá­ja fe­lé. Eb­ben a köny­vé­ben tíz, tar­tós ha­tá­sú eu­ró­pai és ame­ri­kai épí­té­sze­ti és dí­szítő stí­lus jel­leg­ze­tes­sé­ge­it elem­zi és il­luszt­rál­ja gyö­nyö­rű kép­­­­­­a­nyag­gal, a kö­zép­kor­tól a ti­zen­ki­len­ce­dik szá­za­dig ter­jedően. Meg­mu­tat­ja, mi­ként hasz­nál­ha­tók és adap­tál­ha­tók e klasszi­kus stí­lu­sok ele­mei a mai la­ká­sok­ban, ho­gyan va­rá­zsol­hat­juk sa­ját ott­ho­nunk­ba – hi­te­les mó­don – a ré­gi ko­rok han­gu­la­tát, éle­tér­zé­sét.

Ba­ko­nyi Gyön­gyi és An­gyalffy Pé­ter szer­kesz­té­sé­ben iz­gal­mas köny­vet je­len­te­tett meg a Per­la-Press Ki­adó. A Nagy­De­sign­Könyv cí­met vi­selő ki­ad­vány a for­ma­ter­ve­zés nem­zet­kö­zi­leg leg­is­mer­tebb és leg­iz­gal­ma­sabb alak­ja­it és azok mun­ká­it mu­tat­ja be, töb­bek kö­zött az egyip­to­mi Ka­rim Ras­hi­dot, a fran­cia Phi­lip­pe Starc­kot, az olasz Mas­si­mo Io­sa Ghi­nit vagy a ja­pán Tos­hi­yu­ki Ki­tát.

    Eré­nye a könyv­nek, hogy a vi­lág­hí­rű de­sign­gu­ruk tár­sas­ágá­ba be­vá­lasz­tott a ha­zai ter­vezők kö­zül né­há­nyat, mint pél­dá­ul Ko­vács Mik­lóst, az Au­di A8-as ter­vezőjét vagy Ku­ko­rel­li Pé­tert és a Kol­bász­ból ke­rí­tést ter­vező stú­di­ót, amely a 4-es met­ró ar­cu­la­ti ter­ve­in dol­go­zik. A kör­nye­ze­tün­ket, a min­den­na­pi éle­tün­ket ala­kí­tó de­sign iránt egy­re töb­ben ér­deklődnek itt­hon is, ám a nem­zet­kö­zi de­sig­né­let új­don­sá­ga­i­ról ed­dig több­nyi­re csak ide­gen­nyel­vű ki­ad­vá­nyok­ból tá­jé­ko­zód­hat­tunk. 

Aki ér­deklődik a de­sign tör­té­ne­te iránt, öröm­mel ve­szi majd kéz­be a Ma­gyar Ipar­mű­vé­sze­ti Egye­tem el­múlt öt­ven évét át­fo­gó­an be­mu­ta­tó, Co­so­van At­ti­la ter­vez­te ki­ad­ványt.

    Első­sor­ban azért, mert a ma­gyar de­sign­tör­té­net fel­dol­go­zá­sa még min­dig igen hi­á­nyos, e té­má­ban szám­ta­lan kér­dés vár meg­vá­la­szo­lás­ra, más­részt mert ez a könyv rend­ha­gyó mó­don, egy is­ko­la tör­té­ne­tén ke­resz­tül – és ez­zel pár­hu­za­mo­san a ko­ra­be­li tár­sa­dal­mi vi­szo­nyok ré­sze­ként – vizs­gál­ja az el­múlt öt év­ti­zed de­sign­hoz kap­cso­ló­dó ha­zai tör­té­ne­tét. Mindez azért is tiszteletre méltó, mert a design történetéről szóló kiadványok nagyrészt a nemzetközi, külföldi példák bemutatásai csupán, s a hazai törekvések nem elég ismertek.

Szép köny­vet kéz­be ven­ni jó, na­gyon szép köny­vet na­gyon jó; főleg ak­kor, ha a bel­csín össz­hang­ban van a kül­csín­nel. A Ko­ro­na Könyv­ki­adó ilyen kiadvánnyal ör­ven­dez­te­ti meg ol­va­só­it – nem először, hisz pél­dá­ul egyik so­ro­za­tuk, a Mű­vész­tár­sas­ág­ban da­rab­jai épp e kö­tet, az Imp­resszi­o­nis­ták ott­ho­ná­ban né­hány sze­replőjét, Mo­net-t, Re­no­irt, To­u­lo­u­se-La­ut­re­cet mu­tat­ja be sze­met gyö­nyör­köd­tetően.

    1877 egy nap­já­ra Pá­rizs­ban Gus­ta­ve Ca­il­le­bot­te kis össze­jö­ve­telt szer­ve­zett la­ká­sá­ban. „…az eset­le­ges ki­ál­lí­tás­sal kap­cso­lat­ban sze­ret­nék né­hány dol­got meg­be­szél­ni ve­led – ír­ta Ca­mil­le Pi­sar­ró­nak. – De­gas, Mo­net, Re­no­ir, Sis­ley és Ma­net is ott lesz.” Hát, előkelő tár­sa­ság…