Déli életérzés, itthon - Mediterrán ház a tóparton
Szerző: Vincze Zita Fotó: Galambos Tamás
A ház, amelyet az ország – bátran mondhatom, felfedezésre váró –, különleges természeti szépségű szegletében találtunk, sajátos módon és igények alapján készült. Tulajdonosai ugyanis nemcsak a mediterrán hangulatú épületet álmodták meg, hanem hozzá a tágabb környezetet is megtervezték: a ház előtt hatalmas tavat alakítottak ki, távolabb fákat ültettek, erdőket telepítettek. Aki megfordul náluk, kicsit úgy érzi, mintha kiszakadt volna a világból, s alig hiszi, hogy mindez a valóság része.
Egyre kisebb forgalmú utakat hagyunk magunk mögött, egyre csendesebb és nyugalmasabb vidékre jutunk. Távolabb hegyeket látni, de mi előbb kanyarodunk le egy sokadrangú, keskeny útra, amely követi a dombok lankáit, alkalmazkodva a terepviszonyokhoz. A környék falvai hajdan szebb időket láttak, szinte mindegyikben állt egy-egy nemesi kúria vagy kisebb kastély. A helybéli öregek még emlékeznek ezekre az ötvenes években otrombán lebontott vagy lassan elpusztult egykori épületekre – némelyiknek a maradványai még ma is felfedezhetők az arra tévedők számára. Az egyik falu magasban álló várromját például újabban országjáró turisták látogatják, nagymértékben ösztönözve a helybélieket a rendbehozatalára.
Minderről a tulajdonos távollétében, a házat – jövetelünk tényleges célját – bemutató családtagtól hallunk, aki hogy az épületet és az azt körülölelő természetet is jobban szemgyre vehessük, dzsipjén járja be velünk a vadregényes környéket. Mint halljuk, gazdag az állatvilág errefelé, az út melletti tisztáson – mutatja a pontos helyet – télen vaddisznók napoznak, de nyomukat a frissen feltúrt földben most, az őszi avarban is felfedezhetjük.
Éppen a magasból csodáljuk az alattunk elterülő tavat és a partján álló, a párából lassan kibontakozó házat, amikor az akácosból egy szarvastehén bukkan fel kicsinyével. Nincs időnk előkapni a gépet, a legkisebb neszt is észlelik, és mire felocsúdunk, már nyomukat sem látni.
Aki huzamosabb ideig él ilyen környezetben, természetesnek tartja ezen apró, „isten adta“ csodákat, de akadnak, akik aktívan tesznek is azért, hogy naponta élhessen-élhessünk át hasonló élményeket. A sokhektáros birtok tulajdonosai is fákat telepítettek, akácost a magasba, gesztenyefákat a ház mögé és nyárfákat a tó köré, amelynek vizéhez a nyári melegben az erdő állatai is lejárnak. Egyébként az egykor mocsaras területen is ők alakították ki a közel egy hektáros tavat – melyet a hegyekből folyó patakok táplálnak –, és a néhol húsz méter mélységet is elérő vízbe halakat, növényeket telepítettek.
Mindezen, évekig tartó munkálatok közben lassan belefogtak a ház építésébe is. A természeti környezet, a dombok lankái, a vidék nyugalma, különleges adottságai számukra a toszkán vidék hangulatát idézték meg, így az épület tervezésekor alapvetően az itáliai építészet ide is átültet-hető és vállalható jellegzetességeit vették figyelembe.
A földszintes ház – amelyből csak egy, a gyerekszobákat rejtő kisebb torony emelkedik ki középen – egyszerű arányai, szimmetrikus alaprajza, az építéséhez használt természetes anyagok, mint a kő és a fa, valamint az alkalmazott színek egyaránt a Mediterráneumot idézik.
A megrendelő elvárásához alkalmazkodott a belsőépítészetet tervező Kiss Edit lakberendező is. A ház alaprajza és váza még csak papíron, szinte skiccszerű rajzokon létezett, a nyílászárók és a pontosabb térosztások nélkül, amikor bekapcsolódott a tervezésbe. Ebben a stádiumban még minden megtörténhet, egymáshoz igazíthatók a különböző elképzelések, finomíthatók az építészeti és a belsőépítészeti igények a minél tökéletesebb végeredmény érdekében. Ideális helyzet, de a lakberendező számára nemcsak ezért volt oly különlegesen kedves a ház enteriőrjeinek a megtervezése. A mediterrán stílus alapvetően közel áll Kiss Edit egyéniségéhez, gondolkodásmódjához is. (Erről győződhettek meg olvasóink lapunk 2004. április-májusi számában, Mediterrán elegancia címmel bemutatott, általa tervezett lakásban is.)
Ha a déli életérzést említjük, először alighanem a meleg, napsütötte színek – narancsok, sárgák, mélybordók, vörösek, barnák – jutnak az eszünkbe. A helyiségek színvilágában ezek köszönnek vissza, ezt látjuk a narancsos-sárgás színű tapétával burkolt falakon, a padló kövezetén, a bútorok szép faszerkezetén, bőr- és textilkárpitozásán, az ablakok függönyein, a hálószoba szinte izzó enteriőrjében.
Ez az egységes tervezői szemlélet érzékelhető a csak jelképesen elválasztott, valójában egyterűként értelmezhető nappali, étkező és konyha kialakításában. A főzőszigettel épített konyha, s vele szemben, a csaknem földig futó ablak elé tervezett étkező berendezése klasszikus értéket közvetít, a vitrines tálalószekrény, a kényelmes székekkel körülvett asztal meghitt nyugalmat sugall. Kifinomult, diszkrét és elegáns a ház hátsó részébe tervezett hálószoba, a belőle közvetlenül nyíló fürdőszobával együtt, míg a nappali a ház legreprezentatívabb helyisége – mind méretében, mind pedig berendezésében. Ez utóbbiban is meghatározóak az olasz Assi d’ Asolo szép fabútorai, a bőr-textil kombinációjú kanapék és a szintén bőr kárpitozású, lerakóasztalként is használható ottománok, amelyek méreteikben és látványukban egyaránt megnyugtatóak: az időtálló formák, a kivitel és a matéria kiváló minősége határozott értékrendet és igényességet sejtet a szemlélőben. Bennük üldögélve és innen kitekintve feledhetetlen a látvány: a tó vízében még meg-megcsillan a lassan lemenő nap fénye, a csend pedig akkora, hogy szinte hallani.
A nappaliból egyenesen a teraszra jutunk, amely stégre emlékeztető faburkolatot kapott és amelyről néhány lépcsőfok közvetlenül a vízhez vezet. Itt üldügélve határtalan összhangot érzékelni az égiek alkotta természet és az ember alakította környezet között. Ritkán tapasztal hasonlót az ember, de időnként még megtörténhet. Hiszem, hogy másokkal is.
