Tolltörténet - Madarat tolláról
"…embert barátjáról; Hol jársz, ahol még madár sem jár?; Szabad, mint a madár; Madarat lehet vele fogatni; A madár se repülhet, míg meg nem tollasodik; Ritka madár a jó szerencse; Idegen tollakkal ékeskedik; Tolláról ismerik meg a madarat."
Valamennyi fenti szólást és közmondást a madarak és a testüket ékesítő tollak ihlették, ugyanúgy, mint jelen törekvésünket: a "tollas tárgykultúra" világának hellyel- közzeli feltérképezését.
A toll kortól és helytől függően, különböző jelentésekkel bírt és a legváltozatosabb alkalmazásokon ment át az emberi történelem folyamán. Mint spirituális tárgy, ruházati kiegészítő, státuszszimbólum, dísz, íróeszköz, töltőanyag vagy paszomány tűnt fel a múltban és jelenik meg napjainkban is.
Kétségkívül a primitívnek nevezett népek kultúráiban betöltött, többnyire rituális szerepeivel szemben a magukat civilizáltnak valló nyugati társadalmak felsőbb osztályai a tollat luxuscikké avanzsálták. Az ember megirigyelte a madarak pompázatos ruháját és immár maga is ékeskedni akart az idegen tollakkal. A díszesebb és egzotikusabb darabok a női divat fontos kellékeivé váltak. Fejdíszként a XVIII. század asszonyai tűztek parókáikba feltűnően színes tollazatokat, de a kalap- és legyezőkészítők, illetve varrónők is gyakran applikálták bele munkáikba. A XX. század elején divatba jöttek a nagyobb méretű tollak, sőt a hölgyek olykor egész kitömött madarakat ültettek kalapjaikra. A pávatoll "pályafutása" is igen figyelemreméltó. Az 1800-as évek végén jelentkező szecesszió állandó motívuma lett, majd az 1920-as évek közepén a törzsi művészetből merítő és fényűző anyagokat felhasználó art déco égisze alatt tűnt fel ismét, szexualitást és erotikát közvetítve.
Amíg a színpompás tollak szépségükkel kápráztattak, addig a háziállatok egyszerű, fehér tollazata csak szigorúan funkcionális szerephez juthatott. Ágyneműk töltőanyagaként már régóta ismert volt, ám a XVIII. században újításra ösztönözte a kor kárpitosait, akik az intimebbé váló terekbe a nagyobb kényelmet igénylő megrendelők elvárásaihoz igazodva, töltőanyagként használták fel, komfortosabbá téve az ülő- és fekvőalkalmatosságokat.
A tollat a lakberendezés számára napjaink designerei fedezték fel ismét. Munkáikban, a drága szőrmékhez és a különleges bőrökhöz hasonlóan, a madártollból kialakított paszományok, bojtok, tollal díszített párnák továbbra is a luxust, az erotikát, a különöset és különlegeset képviselik. Pedig a tervezők többnyire egyszerű tollakat alkalmaznak, ám azokat megfestik és rendhagyó módon dolgozzák fel, így válnak munkáik összhatásukban meglepő és feltűnő alkotásokká. Azon tervezők névsorát sem hagyhatjuk figyelmen kívül, akiket "ingerel", vagy tollról lévén szó, "csiklandoz" ez a fura matéria. Ismerve az Ipe Cavalli eddigi tevékenységét, nem meglepő, hogy a toll tervezésre inspirálta a cég tervezőit. A tekintélyt parancsoló bőrkanapéinak és foteljainak finom részleteiben feltűnő toll tökéletesen tükrözi e természetes anyag tradicionális értelmezését. Az olasz cég azon ritka gyártók egyike, amely sikeresen átörökítette a toll nemes alkalmazását a XXI. századba: a karfákon fehér tollpihe-csokrok alkotta bojtok kacérkodnak, melyek harmóniában állnak mind a bútor arányaival, mind anyaghasználatával. De ennél extravagánsabb megoldásra is képesek, miként azt tollal kombinált kristálylámpái vagy fekete tollkeretes tükrei mutatják.


A munkáival mindig is meglepetéseket okozó német designer, Ingo Maurer néhány " madaras lámpájához" kiegészítőként választotta a tollat. Nála a toll madárszárnyként – vagy egyes felfogások szerint angyalszárnyként – jelenik meg, visszautalva a tollazat "eredetére". A holland Tord Boontje tollátírásai elsősorban nem az anyagban, sokkal inkább a formában keresik a legtökéletesebb megoldást. "Icarus" lámpája a toll szerkezetét láttatja és értelmezi, így nem véletlen, hogy a szemlélő azonnal a repülésre és magára a tollra asszociál. A tapéták kortárs változataiban, a falimatricák között is felfedezhetjük itt-ott a toll különböző értelmezéseinek lenyomatait, de napjaink textilkollekcióin is megjelennek tollrajzolatok. Így az angol Sandersonnál, amely selyem dekortextiljére hímzett finom vonalú madártollat. Elmondhatjuk, hogy napjaink "tollművészetében" a toll továbbra is őrzi erotikus kisugárzását. Így érzékelhette a francia Serge Olivares lakberendező- dekoratőr-formatervező is, amikor Chantal Thomass kihívó és igényes fehérneműboltja számára tervezett fekete "tollszoknyás", hihetetlen érzékiséggel áthatott rózsaszínű szófát.
A toll valószínűleg olyan motívum és anyag volt és marad a lakberendezésben, amely időnként fel-feltűnik, hogy aztán újra a háttérbe húzódva várja következő reneszánszát. Mostanában, a lakberendezési berkekben újbarokként is emlegetett időszakban, szinte törvényszerű volt a toll felbukkanása, hogy inspirálja, és mint szokatlan anyag és motívum újabb meglepő átiratokra ösztönözze korunk tervezőit.







