Nyaraló fehérben - Mértéktartó terek, kifinomult ízlés
Szerző Hakkel Vanda Fotó Intérieur Stúdió, Imre Barnabás
Valahányszor megfordulok a Káli-medencében, mintha valami ősi, évezredek óta itt honoló, bizsergető misztika járná át minden porcikámat. Bármerre nézek, egészen különös, harmóniát tükröző vízió tárulkozik elém: a medence természeti kincsei, az egyedülálló geológiai látnivalók, a gazdag élővilág és a rendezett kis falvak látványa mind azt sugallják, hogy sikerült megvalósítani a lehetetlent: a természet és az ember tökéletes szimbiózisát.
A jellegzetes Balaton-felvidéki táj legimpozánsabb egysége, a Káli-medence ad otthont annak a háznak is, amelynek visszafogott, letisztult formái tökéletesen integrálódtak a háromszáz lelket számláló község közegébe. A Kopasz-hegy keleti lábánál fekvő falvacska természeti adottságai ősidők óta kedveztek a letelepedésre, első írásos említése már 1277-ből ismert.
A falu, mint egyébként a Káli-medece valamennyi helysége, egykor Kál horka (harka, vérbíró) szállásbirtoka volt, s mint ilyen, 1341-ben került a veszprémi püspök birtokába. Ezen a területen található ma is az a szőlészet, mely az érsekséget szakrális miseborral látja el. A falu és környéke – színes története mellett – számos természeti kincset is birtokol. A rendkívül változatos kőzettani felépítés egyedülállóan sajátos térszínformákat hozott itt létre. A település közelében terül el a Káli-medence talán leghíresebb nevezetessége, a Kőtenger. Bizarr sziklaformákban, a kőmélyedésekben megtelepedő növények ritka együttesében gyönyörködhetnek a terület felfedezői.
Nem véletlen, hogy ez a környezet inspirálta a ház osztrák tulajdonosait is, akik a telken található régi kis ház mögé egy újabbat építettek. Az ott látottak alapján a stílusérzékről, valamint a magyar tradíciók iránt tanúsított respektus mibenlétéről elmélkedhetünk. Az új épület kialakításánál a házaspár különösen figyelt a kis település tradícióinak átörökítésére, követve a falu házainak arányait, építészeti stílusjegyeit – egyszerű anyagokat és formákat alkalmazva -, de azokat néhány új elemmel is ötvözve. Az új épület helyén egykor istálló állt, melyre az árnyékolónak is tökéletes hatalmas, csúszó szerkezetű fakapu emlékeztet. Belső tere a tulajdonosok személyiségének érzékeny lenyomata, mentes minden hivalkodástól, racionális, nyaralóhoz illően légies, és mindezek mellett hihetetlenül szofisztikált. De itt mutatkozik meg a hazai ízléstől meglehetősen eltérő kreativitásuk, kifinomultságuk és bizonyos értelemben bátorságuk is. Ez utóbbi leginkább a téralakításban nyilvánul meg. A ház egybefüggő terét pusztán egy könnyed, transzparens üvegelem töri meg a magasban - az emeleti hálótér üvegkorlátja -, amely a fények játékát, átláthatóságot és könnyedséget eredményez.
A konyha-étkező felett teljes az épület belmagassága, és csak a teret tagoló két oszlop vonalában válik horizontálisan ketté: alul nappalivá, felül hálószobává. Az alsó szint jellemző színe a hófehér, illetve a fehérhez közelítő pasztellek: fehérek a falak, a nappali kanapéja, a konyha bútora. Fehérített nyír az étkezőasztal és a körülötte álló székeket is krémszínű huzat borítja, a homokkő burkolat finom bézs, amelyen a szőnyegek szintén hasonló árnyalatúak. Ebben a ton in ton közegben fokozottabban érvényesül egy-egy határozott, élénk szín. Így kap hangsúlyt a konyhában a fakeretbe foglalt üvegfal mélybarna kerete, a nappali piros fotelje vagy az fekete öntöttvas kályha, amelynek köszönhetően hűvösebb időben is élvezhető a ház, és amely most, a nyári időkben "csupán" sugallja ezt az érzetet. A hálórészbe felvezető lépcső fokait már barna fa burkolja, s ez a meleg hatás az emeletre is jellemző. Itt mindössze egy franciaágy áll, de innen nyílik a fürdőszoba, mely éppúgy nyitott a fény és a levegő számára, mint valamennyi helyiség.
A ház szellős építészeti megoldásaira és a berendezésére egyaránt jellemző a mértéktartás. Mintha a kialakítást a "mindenből éppen csak annyit, se többet, se kevesebbet, mint amennyi valóban szükséges" elv vezérelte volna. A hangsúly a funkción van, amely azonban érzelmekkel társul, köszönhetően egy-egy szép tárgynak, színnek, valamint a fénynek és világosságnak, amely a nagy üvegfelületeken át érkezik. Ezeken át látható és élvezhető a hatalmas kert zöldje és érzékelhető a távoli táj szépsége. Összeolvad a kint és a bent, és a kettő között kitapintható a békés összhang.
