Szükségből erény - Sajátos divat a spanyoloknál
Szöveg Nyáry Erika Fotó Jordán Sanz Tena
Spanyolországban ma igencsak népszerű az az irányzat, amely az alapvetően rossz adottságú ingatlanokból kimondottan exkluzív lakásokat alakít ki.
Normál esetben aligha jutna eszünkbe lakófunkciót létesíteni egy dohos pincében vagy egy forgalmas utcára nyíló üzlethelyiségekben, ám spanyol honban mégis ez történik. A hátrányos helyzetű helyiségek hihetetlenül kapósnak bizonyulnak, köszönhetően annak, hogy viszonylag olcsók, ám némi kreativitással, építészeti-belsőépítészeti rafinériával rendhagyó és élhető terekké változtathatók.
Hernando Mesa kolumbiai építész madridi fél-szuterénje is ilyen hátrányos helyzetből landolt. De nemcsak otthona, hanem az építész eddigi élete is rendhagyó. Tanulmányait Kolumbiában végezte, friss diplomás építészként egy designer barátjával bútorgyárat és üzletet alapított, amelynek köszönhetően maga is kitanulta a különböző kézműves technikákat. Majd gondolt egyet és Brazíliába költözött, ahol festett és rézkarcokat készített, illetve építészként nemzetközi vásárok kiállítási pavilonjainak tervezésébe kezdett. Addig utazott Lisszabon, Valencia, Milánó és Párizs között, míg Dél-Amerikából Európába helyezte át irodáját, Barcelonában egy tengerre néző, csodás panorámájú kis lakásban élt. Itt újabb csavar következett, egy teljes évre félretette az építészetet és szakácsművészetet tanult. Idővel ismét útra kelt és ma Madridban él, ahol főként lakások felújítására-átalakítására szakosodott.
Egyik megbízása egy régi, XIX. századi lakóház alagsorának felújítása volt. A nedvesség már a teljes épület állagát veszélyeztette, elsősorban ennek megszüntetése volt a feladata. Ám ő fantáziát látott a helyiségben, így különös egyezségre jutott megbízójával: nemcsak a nedvesség megszüntetését vállalta, hanem azt is, hogy egy kényelmes, komfortos lakást is kialakít, alaposan felértékelve ezzel az ingatlan árát. A tulajdonos vállalta a felújítás és átalakítás költségeinek jelentősebb részét, míg a belsőépítészetért és designért az építész felelt, és munkájáért cserébe tíz éves haszonélvezeti jogot szerzett a helyiségre.
A vizesedést a falak talapzatáig leásva megszüntette, közben a belmagasságot sikerült negyven centiméterrel megnövelnie. Ezzel a térérzetet tette kellemesebbé, míg a természetes fény hiányát a gondosan tervezett mesterséges világítással, az ablakkürtőkbe rejtett energiatakarékos fényforrásokkal kompenzálta a százhatvan négyzetméteres lakásban.
Egy légtérbe került a központi szerepet betöltő nappali-étkező-konyha és csak a funkcionálisan egyébként is indokolt dolgozót és hálót szeparálta el. Kiemelte a tér pozitív jellegzetességeit, mint a nyers téglafalakat és a szép boltíveket, ezekkel megadva a lakás alaphangulatát, amelyeket fehér falakkal és markáns színfoltokkal egészített ki, naprakésszé komponálva a terek designját. Figyelme minden részletre kiterjedt, részleges padlófűtést épített be a közlekedősávok vonalában, míg a hosszabb tartózkodás helyszíneit burkolatváltással, kövek helyett meleg fával tette barátságosabbá.
A pengeszerű válaszfalak felső szakaszát fényáteresztő üvegből alakította ki, mely érdekes látványelemként szolgál a térkapcsolatok határmezsgyéjén. A tolóajtókkal szintén a terek egyöntetűségét, összenyitásának lehetőségét hangsúlyozta.
A berendezésben felfedezhető néhány közismertebb designdarab, de látható néhány saját tervezésű bútora is, mint a markáns íróasztal vagy az egyenes vonalú fürdőszobai bútor. Ezek között tűnnek fel a meglehetősen kalandos életének különböző fázisaiból származó emléktárgyak, mint a biliárdgolyók édesapja egykori bárjából, illetve a mindennapi élet kellékei, mint a bicikli, a görkorcsolya vagy a motoros létre utaló fekete bukósisakok, mert ne feledjük, hogy egy déli országban vagyunk, amelyben nagy hagyományai vannak e közlekedési eszköznek, miként a szükségből erényt kovácsoló építészeti gondolkodásnak is.
