Meseszerű valóság - Hagyományok Marrakechben
Szerző Hakkel Vanda Foto Villa des Orangers
"..Elővette kését, és addig mesterkedett az ólomzáron, míg le nem választotta a palackról; aztán leborította a földre, és ide-oda rázta, hogy a tartalma kifusson. De nagy csodálkozására a palackból semmi nem jött ki, csak füst, de az fölszállt a magas égig, és beborította a földet. Mikor pedig a füst kiszállt a palackból, megint összébbhúzódott, megrázkódott és egy ifrit alakját vette föl. A feje hatalmas kupola, verte az eget, lába a földön terpeszkedett, keze mint vasvilla öt ága, lábának árbocnyi hossza-vastagsága, szája mintha barlang lenne, fogai kősziklák benne, orrlyukai kész trombiták, két szeme két lámpavilág, homokszín haja, akár a sörte, égnek állt, s a felhőt söpörte.”
Az Ezeregyéjszaka meséi: részlet A halász és az ifrit c. meséből - Honti Rezső fordítása
A XVI. század körüli Egyiptomban kialakult perzsa, illetve arab irodalom meséi a dzsinnek otthonául szolgáló lámpások, a misztika, az iszlám színes világának motívumkincse az álmok birodalmába repít, színesítve és gazdagítva a világ egyéb részein élők fantáziáját. Bár a bölcs meséket olvasva e távoli világot fantázia szülte birodalomnak gondolhatták egykoron, a valóságban nagyon is létezett és fellelhető még ma is. Többen között az Európától alig néhány tengeri mérföldre, a Gibraltári-szoroson túl elterülő Marokkóban, ahol a múlt mintha egészen mélyről törne fel, a jelenről szinte tudomást sem véve, és a látogatót egy arab mese szereplőjévé változtatja.
Az ókorban Mauretániának nevezett legnyugatibb arab ország határait átlépve ma is arab kalmárok és a Szaharában élő berberek kínálják portékáikat, változatos színek, illatok, ízek, vízipipázó muszlim férfiak, a müezinek hangja, az iszlám köré szerveződő élet ritmusa átjár mindent és megérinti az "idegen” lelket.
A főként berberek lakta és az országnak a Marokkó nevet adó Marrakech-ben is erőteljesen őrzik a hagyományokat. A várost az arabok Al Hamra, azaz "vörös város" néven tartják számon, amelyben mind a mai napig, egész Afrika legnagyobb forgalmú hagyományos piaca, a Dzsema el Fna működik. A délelőttönként majomparádéknak, kígyóbűvölőknek, hennafestőknek és tűznyelőknek is helyet adó piac estére grandiózus látványkonyhává alakul. Az épített környezet is jellegzetesen "arab", kanyargó, szűk utcák, egyenetlen falú, fatáblás ablakokkal tagolt, egyszerű házak simulnak egymás mellé. De a fényűzésről, a luxusról is szerezhetünk benyomást, ha egy pohár hűsítő mentateára betérünk egy szállodába. A piactól nem messze található ötcsillagos szálloda, a Villa des Orangers enteriőrjei a kényelmet az arab építészet és lakberendezés hagyományai szerint. A kis alapterületű, zárt udvarok mint apró oázisok vízzel telt medencéikkel, csobogó szökőkútjaikkal és zöld növényzetükkel.
Dekoratív jellegű építészetük fő formaelemei a patkó- és szamárhát boltív, a furcsa sztalaktit boltozatformák, a vékony falak, a tűoszlopok, az éles bordák. Az arab lakberendezést nagymértékben befolyásolta az építészet formanyelve: oszlopokat, patkóíveket, sztalaktitformákat látunk itt is viszont, inkább díszítő, semmint statikai szerepben. A fehérre meszelt falakat mértani formák, stilizált virágok és méhsejt rajzolatok hálózzák be, vagy éppen színes csempék és mozaikok díszítik. Sejtelmes fényről a hennával festett bőrlámpák, az áttört szerkezetű falikarok, kisebb és nagyobb üveglámpások gondoskodnak. A muzulmánok életében a bútor sohasem játszott nagy szerepet. Ülőbútorok és ágyak helyett szőnyegeket, párnákat, kilimekkel és selymekkel borított kereveteket használtak és használnak sokan ma is, miközben megfigyelhető az európai elvárásoknak tett kényelmi engedmény is. Szekrények helyett a hagyományosan áttört, rácsos ajtóval határolt falfülkék jellemzőek. A kisméretű, alacsony asztalok gazdagon faragottak, lapjaik intarziával, gyöngyházberakással díszített fából vagy domborított rézből készülnek.
Az iszlám, hódító útja során, az „érintett” népek kultúráját is magába olvasztotta, a bizánci, az egyiptomi és római formaelemek ötvöződéséből született meg a keresztények által szaracén stílus néven emlegetett iszlám művészet. Mivel a mohamedán hit tiltja az élőlények ábrázolását, az arab művészet káprázatos síkornamentikával pótolja ezt a „hiányosságot”.
A falfelületeket végtelen változatú mértani és növényi motívumból álló, bonyolult szerkezetű, precíz, éles vonalú, de textil jellegű arabeszk díszítményekkel borítják be. Ez a sztereotip ornamentika részben a cikornyás arab írásból keletkezett. Eredetileg a belső felületek stukkóin vagy ragyogó színű fajanszborításain alkalmazták. Az iszlám a felület értékére koncentrál.. Művészetük valamennyi „terméke” erőt, eleganciát, merészséget, változatos és összetett vizuális világot, matematikai szellemet.
Páratlan hódítások és hatalmas birodalmak, uralkodók és rablóhadjáratok, harcosok és finom hangú költők fémjelzik annak az ősi országnak a történetét, amelynek népétől alapjában véve idegen maradt a modern kor, és amelyben a hagyományok töretlenül szövik át ma is az élet minden részletét. Lenyűgöző és egy másik kultúrából érkező számára mesebeli ez a világ, amelyben a természet ereje és az ember munkája valóságos csodákat hozott létre.
Forrás: Interieur Magazin IX/1.
