Bécsi élet
Szerző Rubóczki Erzsébet
A schönbrunni kastély anno, az európai politikai élet súlypontjának átrendeződését is jelképezte. Legalábbis azzal a szándékkal terveztette meg a bécsi udvar Fischer von Erlach-kal az 1600-as évek vége felé, hogy a francia hegemóniát megtörve, Párizs helyett Bécs és a Kis-Versaillesként emlegetett Schönbrunn váljon Európa központjává
A terv nem igazán teljesül, ám a pompás barokk palota megépül és később, nagyobb átalakítások és bővítések után Mária Terézia, majd Ferenc József és Erzsébet királyné nyári rezidenciája lesz.
Körülötte lassan felépülnek azok az egy-két szintes főúri otthonok, amelyek ma Bécs egyik legdrágább és egyik legszebb negyedeként emlegetett Hietzingben állnak. Az egymáshoz simuló, emberléptékű kis paloták színes homlokzataikkal, pompás kapuzatukkal, míves részleteikkel a boldog békeidők nyugalmát idézik meg.
Az 1800-as évek elején épült az a ház is, amelyben a Budapestről ideköltöző és Bécsben előreláthatóan jó pár évet töltő házaspár berendezkedett. A belül modernizált házban hangtalan lift siklik a felújított a tetőtéri lakásba, amelynek jó néhány design ikont is felvonultató enteriőrjében mindenekelőtt kiegyensúlyozottságot és megfontoltságot érzékelek. Ösztönös ízlés és egyben nagyon is tudatos döntések sorozataként, az elmúlt száz év gyakran változó és egymást váltó lakberendezési stílusaiból válogatva formálódott a lakás. A legrégebbinek az elemes Lingel könyvszekrények tűnnek, a múlt század elejéről, gyakorlatilag csak ezeket költöztette át a házaspár Budáról Bécsbe.
Ma is rácsodálkozik az ember e bútor arányosságára, praktikumára – és hihetetlen alkalmazkodóképességére. Az egyszerű, már-már puritán forma, a funkcionális megoldások, a gondosan megmunkált farészletek számomra a klasszikus skandináv design szellemiségével is rokonságot mutatnak. Hasonlóan érezhetett a lakást berendező tulajdonos hölgy is, néhány dán bútor az 40-50-es évekből – bécsi szerzemények egy skandináv designt forgalmazó üzletből – látható otthonában. A hatalmas Loewe televíziót tartó hosszú szekrényke és a teakfából készült étkezőasztal a négy székkel egyaránt Dániából valók.
A székek alján a J.L. Moller Models címke tanúsítja, hogy az 1946-ban Niels Otto Moller tervező (1920-1981) alapította és ma is működő dán bútorgyárban készültek és sokak szerint napjainkban is a dán design jelképes darabjai. A székek a gyár korai időszakából valók, nagyjából akkorról, amikor Charles and Ray Eames tervezte világhírűvé vált pihenőfoteljét és a hozzá tartozó lábtartót, a Model No.670 és a Model No.671 bútort. Az elmúlt évben, a fotel ötvenedik születésnapját gyakorlatilag megünnepelte a kortárs design, előadások, cikkek foglakoztak tervezőjével és természetesen magával a bútorral. Bécsben is így történt, egy designgaléria kirakatában állt ez a darab. Eredetileg az amerikai Herman Miller gyártotta, ma Európában a Vitrától rendelhető újonnan, de a bútor igazi szerelmesei régire vágynak. Ez is régebbi – fél évet kellett várni, hogy a kiállítás végén kivegyék a kirakatból -, a bőr finom patináján érezni az időt, ám a forma kortalan.
A türelmes várakozás általában jellemezi a lakás enteriőrjeinek az alakulását. A vendégszoba narancs színű Lignet Rose kanapéja mellett álló fémlámpa internetes designaukció révén kerülhetett ide.
De Budapest mintegy tizenöt évvel ezelőtti panorámáját ábrázoló, több méter hosszú fotó - amit évekig őrizgettek – is csak ott jártunkkor került fel a közlekedő falára négy darabra vágva, fémlemezre kasírozva és egy különleges lebegő hatású fakeretbe illesztve.
Forrás: Interieur Magazin IX/1.
