Kontrasztokkal alakítva
Szerző Gulyás Judit Fotó Galambos Tamás
A kreativitás valahol ott és akkor kezdődik, amikor az ember bátran szakít a dolgok korábbi, megrögzött jelentésével és engedi őket újra megszületni. Az enteriőrtervezésben az új formák, színek és struktúrák között fontos, hogy megtalálják helyüket az idő múlásával hitelesített örök darabok is.
Az „objet trouvé” kifejezés – a talált tárgyakból alkotott művek gyűjtőneve – leginkább a képzőművészetből ismeretes. A minket körülvevő tárgyak némelyike, személyes kapcsolataink reprezentánsaként, bárhová költözünk, elkísér egy életen át. Így kerülhet teljesen új kontextusba a sokat megélt cégtábla vagy az évtizedekig helyben várakozó kerti csap. Az íly módon születő terek életteliek és egyedülállóan személyesek. Weinber Anita enteriőrtervező terei éppen ilyenek: egyszerre eredetiek – tele kihívásokkal –, másrészt végtelenül természetesek, emberiek. Már a belépéskor úgy érzi a látogató, mintha korábban is járt volna bennük.
A funkciók akkor is magától értetődőek, ha szokatlan formában és módon teljesítik hivatásukat. A tervezőnő artisztikus megoldásai gyakran vagány és meglepő ötletekből születnek, mégsem tévesztik szem elől a használhatóságot.
A főváros egyik patinás épületében meghúzódó, nemrégiben befejezett otthonának is ezek a legfőbb jellegzetességei. Máig kérdéses, hogy szappan- avagy pezsgőgyárosé volt-e a ház, az mindenesetre bizonyos, hogy Ybl Miklós tervezte a XIX. század második felében. Az idő – mint mindennek, ami értékes – csak megérlelte szépségét, a málladozó falú belső terek, a nagy belmagasságú, arisztokratikusan hosszúkás arányú ajtók mit sem veszítettek eleganciájukból.Szinte látni véljük a szobrokat is, melyek hajdan itt álltak és amelyekről ma már csak a ház idősebb lakóinak elbeszéléseiből tudunk.
A tervezőnő az egyes helyiségek fényigényét figyelembe véve alakította ki a terek fő funkcióit, ez indokolta a helyiségek felcserélését. Az észak-keleti oldalt egész délelőtt éri a nap, az itt kialakított konyha-ebédlő, háló és fürdőszoba tereit friss, fehér fény üdíti. A déli oldalon helyezkedik el a nappali, amelynek tágas terét a délutáni sárgás fények melegítik fel. Kialakítását, csakúgy mint a lakás egészét, érdekes kettősség jellemzi. Egyrészt a statikai és szerkezeti elemekben férfiasan kemény, merev, vaskos anyagokat tűnnek fel.
A stabilitás és biztonság érzése mindvégig jól érzékelhető. Jellemző az I gerendás szerkezet, mely natúr fémszínben és kendőzetlenül van jelen, a sarokcsomópontok mintegy a közeli Nyugati pályaudvar Eiffel tervezte épületének szerkezetét és anyaghasználatát idézik meg. Ugyanakkor a falfelületeket, rajtuk a festett mintákat és egyéb, a komfort érzetét keltő elemeket laza, finom nőiességgel, franciás bájjal, játékossággal kezeli a lakberendezőnő. Ezen ellentétpárhoz egy újabb is társul, nevezetesen a réginek és az újnak a jó arányú keverése, így nem csoda, ha különös eklektikát érzékelünk. A tárgyaknak stílusa, lelke van és a fémgerenda hidegszínű felületén a vékony rozsda is gyönyörű mintátrajzolva járul hozzá a patinás hangulathoz. A nappaliban kialakított – és majd a konyhában megismételt – galérián a könyvtár „terpeszkedik”. Az utóbbi születése Anitára jellemző: vásárlási céllal nézett meg egy lakást, majd szándékáról lemondva indulni készült, de megakadt a szeme egy könyvgyűjteményen. A kötetek között ritkaságok, filozófiai, művészeti tanulmányok voltak. A lakást nem, de az elhunyt író háromezer darabos könyvtárát megvette.
A nappaliból két átjáró vezet a konyhába, a nappalinak ez a falszakasza a legdominánsabb. A hangsúlyt a színezés fokozza: a zöldessárga néhány arasznyival a szomszédos falakra is átnyúlik, optikailag széthúzva a látványt.
Ez a falszakasz elbillentené az egyensúlyt, ha a szemközti nem kapná meg ugyanezt az árnyalatot. Így viszont harmónia van a szokatlan koloritok ellenére. A tér finoman tört árnyalatai a tervező szerint a közös énekléshez hasonlók. Önmagában egyetlen hang is másképpen szól, mint amikor rokon hangzatokkal gazdagodik. A különleges sárgához rózsaszínt, türkizkéket, lilát használ, míg a szürke jó társalkodónak bizonyul: mellette minden szín felélénkül.
A zord építészeti elemek és a frivol színvilág mellé „ecseris” és „talált” bútorok kerültek. A régi tárgyakat, fiatal kora ellenére azért szereti, mert emberi arányokra épülő, humánus világot sugároznak. A nappali facsillárjára például méltán büszke. A klasszikus ívű, gazdag faszerkezetben nemcsak szépség, de komoly technikai bravúr is felfedezhető: a vezetéket az üreges fa-ívek rejtik. Kedvence az általa tervezett „épített” kandalló, melyben óriási gyertyákat éget. Kémény sem kell hozzá, de a kellemes hangulat mégis garantált.
A konyhában a homokszín mellé belülről izzó vörösek, narancsok, puncs és lila társulnak, a hideg és a meleg árnyalatok együtt artisztikusak. A konyhabútor magas fényű, krémszínű, matt alumínium szerelvényekkel és egy ezüstszürke hűtőszekrénnyel egészül ki. Váratlanul feltűnik egy iskolatábla is, információkkal és gondolattöredékekkel tele.
A konyha-ebédlő és a fürdőszoba között osztott fémkazettás ablak engedi, hogy a fény hívatlanul is ide-oda járjon, némi műterem hangulatot is kölcsönözve a lakás e szegletének.
A tisztálkodás helyszínét üde zöldekkel, rózsaszínekkel és fehérrel alakította, ezekhez merész ellenpontként, durván csiszolt, súlyos, szinte cellára emlékeztető fém tolóajtó került.
A hálószobában folytatódnak a kontrasztok. Az áttetsző és légies lilák és narancsok könnyedségét a vakolatlan, nyers téglafal ellensúlyozza, ami textúrájának különössége mellett esendőségünk jelképeként is értelmezhető.
A felületek, a színek, a matériák és a fények játékából szerencsére nem a tévedhetetlen profizmus, hanem a lélek árad, miközben egy folyamatosan a térről gondolkodó ember portréja is kirajzolódik a szemünk előtt.
