Tapéták az ezredfordulón - Designerek faldíszei
Szerző Hakkel Vanda
A legegyszerűbb mintázatoktól a legösszetettebb és legpompázatosabb színvilágban tündöklő, és különböző technikákkal készült tapétákkal itthon még csak mostanában kezdünk ismerkedni. A nagyvilágban azonban már jó néhány éve gazdag választékot talál az érdeklődő a nagy hírű tapétagyártó cégek és a designerek tervezte faldíszítőkből. Az alábbiakban néhány hírneves gyártó-, designer- és tervezőiroda tapétáit mutatjuk be, amelyek klasszikus mivoltukban vagy kortárs újjításaikkal hódítanak világszerte.
Európában, többek között az angol főváros lakberendezési üzletei kínálják a legösszetettebb és leglátványosabb „tapétavilágot“. Igaz, Angliában különösen erőteljesek a tapétával díszített terek hagyományai, és ez a múlt folyamatos inspirációként szolgál a szigetországi tervezők és gyártók számára. A város legeldugottabb kocsmájában, a Soho legforgalmasabb éttermében, a Portobello Road kis antik kereskedésében vagy a belváros legfelkapottabb üzletében egyaránt a látvány nélkülözhetetlen eleme. Díszítsen egy teljes teret, egyetlen falfelületet vagy szolgáljon – miként újabban mind gyakrabban – csupán néhány négyzetméter kiemelésére, látványa szemet vonzó.
Aligha véletlen, hogy ma a világ egyik legnevesebb tapétagyártójának tartott, és a kezdetek óta a nyomtatási technikákon csak kis mértékben változtató, 1873-tól fennálló Cole&Son is angol. Az Észak-Londonban székelő és a világ utolsó tapéta manufaktúrájaként működő cég több mint 4000 darab faragott fa nyomóblokkból álló archívummal rendelkezik, amely nemcsak a régi minták újragyártásához, hanem újabb kollekciók inspirációjához is szolgál. Egykori tulajdonosának, John Perrynek a nevéhez fűződik a speciális technikával készült, úgynevezett flokkolt tapéta szabadalma is. Az eljárás során a papír felületére először ragasztót kennek a kívánt formát követve, majd gyapjú vagy viszkóz rászitálásával megszületik a bársonyos hatású minta. (A flokkolás igen időigényes eljárás, egy nap alatt háromnégy szakmunkás csupán nyolc tekercs elkészítésére képes.) A hagyományokat újabb szemlélettel átíró cég elismerését nemcsak az mutatja, hogy tapétái fellelhetők olyan épületekben, mint a Westmister- és a Buckingham Palota vagy a Fehér Ház, hanem az is, hogy 2002-ben megnyerte az angol Elle Deco „Best in Wallcovering” („A legjobb tapéta”) díját a késő XVIII. században gyártott "Hummingbirds” („Kolibrik”) elnevezésű sorozat újraértelmezett designjáért, míg az amerikai Elle Deco-tól a kézzel készült „The Woods” („A Fák”) című kollekcióért kapta meg ezt az elismerést.
A szigetországban az 1968-ban Peter Osborne és Antony Little által alapított, mára piacvezetővé vált cég egy kis londoni bemutatóteremben kezdte meg pályafutását. Ma a világ legkülönbözőbb nagyvárosaiban – Londonban, New Yorkban, Chichagóban, Washingtonban,Párizsban és Münchenben – megtalálhatók exkluzív kiállítótermei és bennük gazdag tapétaválasztéka. Az egykori alapító, Antony Little által összefogott és koordinált csapat kezdetben mintegy tizenkét, tapétából és lakástextilből álló kollekcióval rukkolt elő minden évben. Inspirációik forrásaként többek között a keleti művészetek, a kertek, a címertan és a természet említhetők. Első, kézzel készített munkáik elnyerték Anglia legjelentősebb design elismeréseit, míg újabban Nina Campbell tervez számukra, aki Gustave Flaubert Bovaryné című műve által ihletett, hét darabból álló, romantikus hangulatú, rózsaszín, szürke és érzéki színekkel tervezett terveiért szintén díjat kapott. Tapétáján mintha virágzó futónövények kelnének életre, és szinte érezni lehet a magnólia illatát. De az Osborne&Little kollekciójában megtalálhatók a teljesen klasszikus és modern papírburkolatok is, miként alkalmazott technikáik is változatosak: szintén jellemző a flokkolás és a fényes felületre való nyomás.
Többek között az angol tapétaművészet is csábította a fiatal svéd designert, Hanna Werninget, akinek nevét az „AnimalFlowers” sorozatának poszterei tették ismertté. Állatok és növények inspirálta munkáinak titokzatos világában pillangók járják szerelemtáncaikat, madarak repülnek messzi céljaik felé, őzek szökellnek, majd menekülnek korgó gyomrú krokodilok elől, szarvasok legelnek megbékélve, elefántok bandukolnak lassú teknősbékák mellett.
Nem véletlen, hogy a tervezőnő 2004-ben megkapta a svéd Elle Decoration díját „Wallcovering and wallpapers” („Falburkolók és Tapéták”) kategóriában. A londoni kezdetek után jelenleg Stockholmban, saját stúdiójában dolgozik, s olyan neves világcégek számára tervez, mint a Beumond, az Eastpak, a H&M vagy a Stüssy.
Az Északi-tenger túlpartján, a Dániában született Verner Pantonról (1926-1998), a ma elsősorban bútorairól ismert legendás tervezőről, a forma- és az anyagok megújítójáról kevesen tudják, hogy rajzai tapétákon is feltűnnek. Halála után felesége, Marianne Panton az addig fel nem használt rajzokat a Verner Panton Design cég tervezőire bízta, akiknek ezek a skiccek szolgáltak kiindulópontként a tapéta- és textilkollekciókhoz. Bár a színek, a formák, a világítási funkciók és a terek felé oly szenzibilis designer tapétái így csak „poszthumusz” munkáknak tekinthetők, ám napjainkban is kiválóan megállják helyüket és Panton kijelentését igazolják visszamenőleg is. „A legtöbb ember sivár szürkeségben éli le letét, halálosan félve a színek használatától. A világítás, a színek, a textilek, a bútorok és a legújabb technológia felhasználásával megpróbálok egy új utat mutatni annak érdekében, hogy bíztassam az embereket: használják a fantáziájukat, s tegyék környezetüket élvezetesebbé!”
A 130 éve működő holland Eijffinger cég a kezdetekben elsősorban bútorszövetek és függönyök előállításával foglalkozott, majd a tapétagyártásba is belefogott. Kiemeli a legjobb minőségű dekoratív termékek fontosságát és egy olyan márka arculatát mutatja, amelyre egyaránt jellemzőek a modern és a klasszikus hangvételű, stílusukban egymáshoz illeszkedő lakástextil- és tapétakollekciók. Szenvedélyes színek, visszafogott ornamentika vagy geometriai mintázatok, romantikus virágos elemek, Ázsia, Afrika, Dél-Amerika, de a hetvenes évek motívumai is visszhangot kapnak az Eijffinger-tapétákon, amelyeket olykor luxus anyagokkal – organzával,
selyemmel, tafttal, zseníliával, bársonnyal – társítanak.
A holland cég egyedülállónak nevezhető a gyermekek számára tervezett tapétái miatt is. Kedves állatok, pillangók, medvék, királylányok és tündérek őrzik a picik álmait, a tinilányok szobáját díszítő tapétákon tengerparti álmok jelennek meg, míg a fiúszobák falán snowboardosok, szörfözők és autóversenyzők suhannak.
Szintén a szélmalmok és fapapucsok országában, saját céget létrehozva alkot a textiltervezők csillaga, a lengyel származású, 2005-ben az év designerének kikiáltott Ulf Moritz is. Textiles „előélete” tapétáira is erősen kihat, fantasztikus textúrák, ananászrostok, bőrök, apró üveggyöngyök, fém- és selyemszálak emelik a harmadik dimenzióba a falak síkjait. Az Eindhoveni Design Akadémia professzoraként is munkálkodó Moritz 2000-ben kezdett el tervezni tapétákat a német Marburg számára, amely azóta minden évben, a januári frankfurti Heimtextil szakvásáron páratlan Ulf Moritz kollekciókkal áll elő. 2005-ben Moritz megnyerte az angol „Design and Decorating” („Design és Dekoráció”) díját, a Marburg számára tervezett „Scala” kollekciójával. Szinte teljesen mindegy, milyen anyaghoz nyúl, az eredmény mindig egészen új és szokatlan. A matt és a fényesen csillogó felületekkel való játék egyszerre eredményez ornamentális és minimalista hatást. Véleménye szerint a melegség és a lágyság nélkülözhetetlen jelzői kell hogy legyenek életterünknek, hisz a mindennapos stressz ránk nehezedő súlyát elsősorban otthonunkban, a harmónia, a relaxáció és pihenés helyszínén vethetjük le.
Ez az életfilozófia jellemzi a New Yorkban alkotó formatervezőt, a félig egyiptomi, félig angol származású Karim Rashidot is. Alighanem e három különböző – amerikai, arab és angol – kultúra egymásra hatásában keresendő annak a fantasztikus vizuális világnak a gyökere, amely sajátos alkotásainak jellemzője. Annyi mindenesetre bizonyosnak tűnik, hogy a számos nívós díjat nyert Karim Rashid egy teljesen új világnézetet interpretál.
Tárgykultúrája és formavilága divatot teremtett. Bútorai és sokféle színben készült, természeti formák által ihletett, futurisztikus tapétái, amiket elsősorban a New Yorkban székelő Wolf Gordonnak, illetve retrovilágú falburkolatai, amelyeket a német Marburgnak tervez, pillanatok alatt meghódították a világot. „A design az, ami költőibbé, esztétikusabbá, élménydúsabbá és érzékenyebbé teheti életünket” – vallja Rashid. Hitvallásán érdemes elgondolkodnunk.
