Építészeti metamorfózis
Az „építészeti tradíciók” konzervatív hívei számára a lakófunkcióval felruházott egykori gyárak, malmok és egyéb ipari térszerkezetek eleinte képtelen megoldásoknak tűnhettek. Mára azonban az indusztriális jelleget megőrző, hatalmas belmagasságú egyterűség nagy népszerűségnek örvend a világban és ez az építészeti trend az utóbbi néhány évben elért minket is.
A trendnek nevet adó angol „loft” (padlástér, tetőtér, galéria) szó már a laikusok számára is közérthető terminussá nőtte ki magát, és az eredeti jelentésétől eltérően nem a tetőteret, hanem az elhagyatott ipari üzemekben kialakított egylégterű lakásokat jelöli. A loft-lakások – ekkor persze még nem így nevezték őket – eredete a XIX. század Párizsáig vezethető vissza, ahol a művészetek szerelmesei, alkotói munkájukhoz szükséges térigényük folytán éltek az ilyenfajta „műtermekben”. A két világháború között Amerikában a nagyvárosok üres gyárépületeit lakásfoglalók és „arra vetődő” művészek népesítették be, s tették lakóterekké az addig használaton kívüli ipari létesítményeket. A sors fintora, hogy ezek a kezdetekben szegénységet szimbolizáló életterek később éppen a tehetősek körében váltak trendivé.
Először New York-ban, az 1970-80-as években született meg a szociális modernizáció hatására az a tudatos tervezési idea, amely ezt a rehabilitációs folyamatot elindította. Az amerikai metropoliszból induló építészeti tervezés ezen forradalmi innovációja a városi lét „rabjainak” új módot kínált szabadságuk kiteljesítésére. A tér általi felszabadulás lehetőségében Európa is fantáziát látott. A pulzáló, soha meg nem álló városok szívében megjelentek a loft nyugodt szigetei, legyőzve az urbanizáció kis „zárkáinak” fojtogató szűkösségét. A tér kitágult. A nagy belmagasság, a mennyezettől a plafonig végigvonuló ablakok megbontották az addig megszokott lakótér statikus egységét, az ipari jellegű gépész- és világítástechnikai megoldások, a vakolatlan falak, s a betonburkolat pedig az indusztriális értékeket megőrző elemekké váltak.
A divat nálunk még éppen hogy csak feltűnt, de az első kezdeményezések igencsak figyelemreméltóak. Ezek közé sorolható a Soroksári úton húzódó egykori Gizella Malom rekonstrukciója.
Az 1850-60-as években Krausz Lajos báró által alapított malom egykor kiváló minőségű, európai elismertségű lisztet állított elő. A nagy hírnevű gyárat a második világháború bombázásai érintetlenül hagyták, így elsőként folytathatta működését a világégés utáni időszakban. Az államosításokat követően a Gizella Malom állami vállalatként működött 1963-ig, amikor is úgy határoztak, hogy az odavezető ipari vágányok akadályozzák a Soroksári út fejlesztését. Ekkor végleg bezárták, s ma már csak főépülete és a város minden pontjáról látható ötven méteres tornya áll. Idén kezdődött meg Mill Lofts „fedőnév” alatt az a rekonstrukció, amely ismét élettel tölti majd meg az egykori malom tereit.
Az épület elhelyezkedése jövendő lakói számára igen vonzó, hiszen közvetlen szomszédságában található a Millenniumi Városközpont: Budapest egyik kiemelkedő városfejlesztési területe a Művészetek Palotájával és a Nemzeti Színházzal. A Mill Lofts-ba a városi lét minden igényét kielégítő modern, osztatlan belterű, különböző alapterületű, 3-5 méteres belmagasságú, akár extra méretű teraszokkal is rendelkező egyedi és karakteres lakásokat terveznek. De épülnek itt a három szintet összefogó, 350 négyzetméteres valódi loftlakások is. Valamennyiben felfedezhetjük majd az egykori ipari létre utaló jellegzetességek, mint például a felújítás során elbontott, majd visszaépített faszerkezeteket vagy a hatalmas ablakokat.
(Valamennyi bútor és lakberendezési kiegészítő a Bo Concept üzletéből való, a sík-plasztikák Varga-Amár László festőművész munkái.)
Szöveg, styling: Hakkel Vanda Fotó: ©Imre Barnabás
Az írás rövidítés nélkül nyomtatásban megjelent az Intérieur magazin 2006/6-os számának Enteriőr rovatában
