Dublin VI. kerületében…
Szerző: Molnár Szilvia
A nyári Ranelaght Arts Festival programjairól még semmit sem tudunk mondani, viszont az szinte biztosra vehető, hogy Dublin e déli kerületében – hivatalosan a hatodikban – a bő két évvel ezelőtt alapított roppant csinos Eatery 120 étterem biztosan nyitva lesz az esemény ideje alatt Joanne Peat és Liz Dolan 2006-ban alapították Dublinban enteriőrtervező formációjukat, a Sketch Designt (SK). „Minden jó design a skiccel kezdődik” – foglalja össze Liz az SK filozófiáját, mely egyben a névválasztásuk alapja is volt.
E két fiatal hölgy maga a dinamizmus, nem amolyan couch potato-k, azaz afféle köldöknézegetős művészek ők, ellenkezőleg, számukra minden nap egy újabb feladat, újabb izgalmas kihívás. Legismertebb munkájuk a 2007 júniusában megnyílt Eatery
 |
A tradicionális faportálos, kazettás kialakítás helyett itt egyszínű királykék csempeburkolat keretezi a bejáratot és a kirakatot, a lábazatot pedig kitűnő állapotban megmaradt régi, bontott viktoriánus kályhacsempék vidám sora alkotja.
 |
Régi és új formák, anyagok adnak randevút egymásnak a homlokzaton, hiszen a patinás kályhacsempe és a nyeles utcalámpák mellett a cégér egyértelműen a mai kor ízlésére lett hangolva. E homlokoldal előrevetíti az enteriőr eklektikus, de korántsem szertelen hangulatát, belépve mindenütt a tegnap és ma izgalmas egyvelege fogad. A földszinten egyidejűleg 35 vendég foglalhat helyet az itt kialakított apró bárban, valamint a steppelt kárpitozású meghitt boxok valamelyikében, melyek asztalait a már ismert kályhacsempékkel borították.
 |
Bizonyára emlékeznek még azokra az egyszerű formájú, egyetlen tejüveg gömbburából álló, különböző hosszúságban gyártott mennyezeti lámpákra, amelyekből jórészt minden háztartásba, de legalább a lépcsőházba jutott egy-egy a háborúk közötti, előtti időkben. Határokon, évtizedeken átnyúló forma volt ez, ezért talán nem véletlen, hogy az Eatery 120 tereiben is számos formában és méretben találkozni vele, ám minden esetben „csokorba szedve” ontják fényüket az étterem/bár tereire.
Talán csak a Paris Metróra keresztelt térrészben veszik át helyüket a kalapos, egykor gázégős lámpák, belőlük is tucatszám készült a világban mindenütt, mégis leginkább pályaudvarokon, földalatti állomásokon találkozhatunk velük, mint itt, az Eatery 120 „megállójában”. A Paris Metro mindközül a legkedveltebb kuckó a Eateryben, de névadójával ellentétben itt fűtött ülések várják az éhezőket és szomjazókat, no és persze finom cointreau, vagy éppen pezsgő és osztriga.
Úgy hírlik, a vendégek vacsorázni leginkább az emeleten szeretnek, ahol látványkonyha és egy Könyvtárszoba ( The Library) várja az étkezni, elmélyülni vágyókat.
 |
Mert noha a Könyvtárszoba intim terének falán látható könyvek valójában tapétamustrák, néhány bőrkötéses klasszikust mégis találunk az egyik kanapé feletti polcon, így ha megunnánk a séf, Eoin Lennon lenyűgöző főzőmutatványait, akár valamelyik kopottas kötetbe is belelapozhatunk. De akár törhetjük a fejünket azon is, hogy vajon mit jelentenek a két szintet összekötő lépcsőn olvasható feliratok: Verbena, Lennon’s és így tovább? Nos, még mielőtt belefeledkeznének, eláruljuk, mindazon dolgok, nevek jelennek meg a feliratokon, amelyek, mondhatni első blikkre jutottak az étterem/bár alapítóinak eszébe, mialatt a belső terek tervei alakultak.
A feliratok közvetve, vagy közvetlenül kapcsolódnak az Eateryhez, Dublinhoz; ekképpen a fentebb megemlített Verbena nem más, mint Dublin egyik közparkja, míg a Lennon’s lapidárisan közli velünk, hogy az a lépcsőfok a főszakács, Eoin Lennon tulajdona. Mindezek túl azt gondoljuk, hogy már nincs is más dolgunk, mint bevárni, hogy a zöldséges rizottó után végre a Marokkói fűszeres báránysültünk is elkészüljön.
Forrás: Intérieur magazin 2009/3
