Impresszionisták otthonában

Szép köny­vet kéz­be ven­ni jó, na­gyon szép köny­vet na­gyon jó; főleg ak­kor, ha a bel­csín össz­hang­ban van a kül­csín­nel. A Ko­ro­na Könyv­ki­adó ilyen kiadvánnyal ör­ven­dez­te­ti meg ol­va­só­it – nem először, hisz pél­dá­ul egyik so­ro­za­tuk, a Mű­vész­tár­sas­ág­ban da­rab­jai épp e kö­tet, az Imp­resszi­o­nis­ták ott­ho­ná­ban né­hány sze­replőjét, Mo­net-t, Re­no­irt, To­u­lo­u­se-La­ut­re­cet mu­tat­ja be sze­met gyö­nyör­köd­tetően.

    1877 egy nap­já­ra Pá­rizs­ban Gus­ta­ve Ca­il­le­bot­te kis össze­jö­ve­telt szer­ve­zett la­ká­sá­ban. „…az eset­le­ges ki­ál­lí­tás­sal kap­cso­lat­ban sze­ret­nék né­hány dol­got meg­be­szél­ni ve­led – ír­ta Ca­mil­le Pi­sar­ró­nak. – De­gas, Mo­net, Re­no­ir, Sis­ley és Ma­net is ott lesz.” Hát, előkelő tár­sa­ság… A meg­hí­vot­tak a képzőmű­vé­szet le­gis­mer­tebb ne­vei kö­zé tar­toz­nak, min­den­ki­nek be­ug­ra­nak – hogy stí­lu­sos le­gyünk – De­gas tán­cosnői, fel­sej­le­nek Mo­net ví­zi­li­li­o­mai, előúsz­nak Ma­net csó­nak­jai.
    Nem vé­let­len, hogy imp­resszi­o­ni­zus a leg­ked­vel­tebb irány­zat, leg­fon­to­sabb mú­ze­u­ma, a pá­ri­zsi Mu­sée d’Or­say előtt té­len-nyá­ron hosszú so­rok kí­gyóz­nak. En­nek oka egy­sze­rű. Le­gin­kább az imp­resszi­o­nis­ta ké­pe­ken ta­lál­juk meg azt, ami után vá­gya­ko­zunk: a de­rűt, a nap­fényt, a könnyed­sé­get. Pa­me­la Todd köny­ve azt mu­tat­ja be, „ho­gyan, hol és kik­kel él­tek” az egy­más­sal szo­ros kap­cso­lat­ban lévő imp­resszi­o­nis­ták. Mi­lye­nek vol­tak tár­sa­sá­gi éle­tük, ki­kap­cso­ló­dá­suk, ét­ke­zé­sük, mun­kál­ko­dá­suk szín­te­rei a bu­do­á­rok­tól a mo­so­dá­ig, a sza­lo­nok­tól a fürdőszo­bá­ig, s főleg, hogy mi­ként je­len­nek meg ezek a szín­te­rek a ké­pe­i­ken.
    Fény­ké­pek és főleg rep­ro­duk­ci­ók idé­zik fel a moz­gal­mas kort és a mű­vé­szek min­den­na­pi éle­tét, ami­nek az is ré­sze volt, hogy Ma­net kés­sel ron­tott ne­ki De­gas egy fest­mé­nyé­nek, ami őt, Ma­net-t és fe­le­sé­gét áb­rá­zol­ta: úgy vél­te, az asszony nem elég szép raj­ta… Ha azon az 1877-es es­tén Ca­il­le­bot­té-ék­nak ke­zé­be ke­rül ez a na­gyon szép könyv, alig­ha­nem ma­guk is kedv­tel­ve né­ze­ge­tik a Ko­ro­na újabb ék­kö­vét. Lá­to­gas­suk meg hát az imp­resszi­o­nis­tá­kat – ott­hon fog­juk ma­gun­kat érez­ni! A kö­te­tet rö­vid élet­raj­zok, a mű­vé­szott­ho­nok cí­mei és  bib­li­og­rá­fia egé­szí­tik ki.

Korona Kiadó