Bécsi négyes

Szerző: Molnár Szilvia, fotó: Hertha Hurnaus

Bécs változik. Mint mindig, tehetnénk hozzá nyomban, de manapság különösen dinamikus átalakulásokon megy keresztül ez a csodás város. Agglomerációjában új városrészek születnek, belső részeiben, elsősorban a hetedik kerületben, fiatal designerek és belsőépítészek rendkívül ötletes terekkel kialakított üzleteket, éttermeket nyitnak. Nézzünk be mindjárt Schon Scönbe. A „hetedikben” szó szerint hétfőtől vasárnapig tart a fesztivál, nemzetközi összetételű alkotói csoportok időről-időre designtúrákat szerveznek, esténként neves, illetve feltörekvő dj-k a kirakatokban, vagy éppen az utcákon kevernek, s persze mind újabb boltról, kávézóról, étteremről derül ki, hogy az éppen és akkor a város legjobb helye.

Üzletek nyílnak, átalakulnak, ekként a dobogósok is folyton változnak, ám a valódi ínyencek tántoríthatatlanok abbéli meggyőződésükben, hogy léteznek olyan vendégváró egységek, melyek nem mozdulnak a dobogós helyekről. Sokak véleménye szerint a Lindengasse és az Andreasgasse sarkán álló ház földszintjén kialakított Schon Schön az örök érmesek egyike. 2006 nyarán, nem egészen egy évvel az első skiccek papírra vetése után nyitotta meg kapuit ez a kivételes belső térrel kialakított hely, mely három eltérő érdeklődésű és foglalkozású barát kreatív kalandjaként is értelmezhető. Ugyanis a Schon Schön „négy az egyben”, azaz olyan műintézmény, melyben négy különféle funkció kapott helyet, 180 négyzetméteren, ötletesen összehangolva egy étterem, fodrászat, valamint szabóműhely várja a vendégeket, s mindez 2007 óta egy újabb taggal, az alagsorban kialakított Goldfinger bárral is kibővült.

Minden rész önálló utcakapcsolattal rendelkezik, ám a különleges belsőépítészeti koncepció igazán akkor élhető át, amikor a sarkon kialakított főbejáraton keresztül lépünk be a Schon Schön földszinti terébe. E bejárattól balra található az „étterem”, jobbra, kissé távolabb a fodrászat, s azon túl az apró szabóság látható. Idézőjelek közé szorult az étterem megnevezés, mivel a vendégtérben mindössze egyetlen asztal áll, körülötte egyszerre maximum huszonkét vendég foglalhat helyet. Ez a családias megoldás a tervezőstúdió, a SUE ARCHITEKTEN és a vendéglős közös elképzelése nyomán született, s ki tudja, ennek nyomán hány és hány barátság születhetett a véletlenül egymásmellé ültetett vendégek között.

Az étterem hófehér terét bevezető bárpult, valamint az étkezőasztal fedlapját szintén hófehér, selyemfényű EGGER lamináltlapokból alakították ki, az asztal körül pedig az Arper Catifa székeit köszönthetjük. A tágasság érzetét keltő, szinte vakító, homogén térben erőteljes hatást kelt minden szín, minden újabb anyag bekapcsolása, szinte mellbevágó a vendégtérből nyíló konyha-tálaló terének citromsárga falszíne, s hasonlóan markáns gesztus volt, hogy a mennyezeten futó szellőzőcsöveket nem rejtették álmennyezet alá, azok így, szabadon futva csipetnyi ipari romantikával fűszerezik a tér hűvös eleganciájú urbánus hangulatát. 

Mozgatható üvegfalak választják el egymástól az éttermet a fodrászatot és a szabóműhelyt. Két utóbbi terének berendezésében folyatódik a bútorok és kiegészítők jelzésszerű, ugyanakkor szorosan a funkcióknak alárendelt elrendezése, valamint a színek és anyagok attraktív szembeállítása. A vendégtér hófehérével szemben a fejmosók fülkéjének üde zöldje áll, ám ami a teret igazán fiatalossá, könnyeddé varázsolja, az a mód, ahogyan a tükröt elhelyezték, mivel a hagyományos megoldástól eltérően nem a falra illesztve látjuk azt, hanem mintegy különös monolit áll a tér középpontjában. Egyetlen tervezőasztal áll a szabóműhely közepén, mutatva, hogy ez itt az alkotómunka tere, így ebben az esetben megfordul az eddig megismert szisztéma, azaz a napfényes, világos térrész lett a munka tere, míg a próbafülkék a szomszédos vörös színű derengésben kaptak helyet. Mint sok, a közelmúltban kialakított bécsi vendéglátóhely esetében tetten érhető, a Schon Schönben is visszaköszönnek a császárváros ismert vagy éppen kevéssé közkeletű hagyományai.

Míg az egységes, meghatározott stílushoz nem köthető elgondolás mentén kialakított földszinti terek esetében elképzelhetetlen lett volna, hogy a SUE ARCHITEKTEN építészei sikeresen integrálják a császárváros barokkos-szecessziós atmoszféráját, a Goldfinger bárban ezt minden további nélkül megtehették. Az étterem-bodorda-szabóság fegyelmezett hűvöse helyett meleg kromatika fogadja a bárba betévedő éjszakai vándorokat.

Alagsori pozícionálásában visszacseng a bécsi fin de siècle kabarék „földalatti” aranyló-barnás világa, s természetesen a szecesszió is szóhoz jutott, méghozzá a bár legkedveltebb, die Schnecke, azaz a kígyóra keresztelt, íves kialakítású szeparéjának levélmintás kárpitozásában, jelezve, hogy Bécs valóban mindig formálódik, de van ami még ott sem változik.

Továbbiak: www.schon-schoen.at; www.sue-architekten.at
Forrás: Intérieur magazin 2009/3