A jövő tervezői - Shin Azumi munkássága

Szer­ző Kállai Fruzsina

Mi­ként ala­kul a jövő tár­gyi kul­tú­rá­ja?  A XXI. szá­zad ele­jén so­kan te­szik fel ezt a kér­dést, ami­re a le­het­sé­ges vá­la­szok egyi­két a fi­a­tal ter­vezők mun­kái ad­hat­ják. Hi­szen alig­ha­nem az ő al­ko­tá­sa­ik – te­re­ik, épü­le­te­ik, bú­to­ra­ik és tár­gya­ik – fogják meg­ha­tá­roz­ni és meg­vál­toz­tat­ni kör­nye­ze­tün­ket.

    A tá­vol-ke­le­ti ­fi­a­ta­lok szí­ve­sen jön­nek Eu­ró­pa ne­ves egye­te­me­i­re ta­nul­ni. A ki­hí­vás min­den­kép­pen nagy, hi­szen nem­csak a konti­nen­sek köz­ti tá­vol­sá­got kell át­hi­dal­ni­uk, ha­nem a kul­tu­rá­lis kü­lönb­sé­geket is fel kell ol­da­ni­uk. Al­ko­tá­sa­ik­ból hi­he­tet­le­nül új­sze­rű gon­do­la­ti­ság raj­zo­ló­dik ki, íze­lítőt nyújt­va összetett és sok­ré­tű kul­tú­rá­juk­ból.
    A ja­pán de­sig­ne­rek mun­ká­i­ban ősi ha­gyo­má­nyaiknak és az „Öreg Kon­tinens” kul­tú­rá­já­nak össze­fo­nó­dá­sa sa­já­tos szin­té­zist ered­mé­nyez. Ter­ve­ik­kel mintha rá­cá­fol­ná­nak ar­ra a gyakran hall­ha­tó vé­le­mény­re, hogy a glo­ba­li­zá­ci­ó­val for­ma­vi­lá­gunk is egy­sé­ges, egy­sí­kú lesz. Mun­ká­i­kban fel­fe­dez­hetjük a jel­lemzően „ja­pá­no­sat”,  a „tá­vo­lit” és azt, hogy az ál­ta­luk meg­for­mált esz­té­ti­kum nem csupán a szem­nek és az ér­zé­kek­nek szóló tárgy, ha­nem szel­le­mi ter­mék­.
    Jel­lemző rájuk a pre­ci­zi­tás, az egye­di vo­nal­ve­ze­tés és az egy­sze­rű, ugyan­ak­kor még­is össze­tett le­tisz­tult­ság. Meg­fi­gyel­hető az or­ga­ni­kus vi­lág meg­ér­té­se és tiszte­le­te, az ere­dendően em­ber­köz­pontú gon­dol­ko­dás­mód, a több ezer éves tra­dí­ci­ók és a leg­mo­der­nebb tech­no­ló­gi­ák isme­re­te. Min­de­zek­nek a tö­ké­le­tes és pon­tos ará­nyú tár­sí­tá­sa ered­mé­nye­zi az eu­ró­pai pi­a­con je­len­lévő ja­pán de­sig­nerek egy­re na­gyobb si­ke­rét. Több­sé­gük nem „show­man”, tá­vol áll tőlük az erősza­kos fel­tűn­ni aka­rás, és nem fel­tét­le­nül cél­juk a  sztár­de­sig­ner­nek ki­ki­ál­tott ter­vezők cso­port­já­ba tar­to­zás sem. Sok­kal in­kább a ter­ve­i­ken ke­resz­tül meg­nyil­vá­nu­ló gon­do­la­ti­ság­gal, szel­le­mi­sé­gük­kel és ha­gyo­má­nyos ér­ték­rend­jük­kel  kí­ván­nak hat­ni.

    E fel­tö­rekvő ja­pán ge­ne­rá­ció je­les kép­vi­selője Shin Azu­mi. Ko­be vá­ro­sá­ban szü­le­tett 1965-ben, a Kyo­to City Uni­ver­sity of Art ter­mé­kter­vező sza­kán  vég­zett 1989-ben, majd a lon­do­ni Ro­yal Col­la­ge of Art-on folytatta tanulmányait, ahol 1994-ben Mas­ter of Design fo­ko­za­tot sze­rzett. Későbbi fe­le­sé­gé­vel, To­mo­ko Azu­mi­val Lon­don­ban ala­pí­tot­ták meg egy évvel később sa­ját de­signstú­di­ó­ju­kat, az AZU­MI-t.
    Cé­gük kar­ri­er­je 1999-ben kezdődött, az át­tö­rést a Go­od De­sign Award el­nye­ré­se je­len­tet­te Ja­pán­ban, a TOA szá­má­ra ter­ve­zett hang­fa­lak­kal. Köz­vet­le­nül ezután a Lon­do­ni De­sign We­ek-en érde­mel­ték ki a „Fu­tu­re Fur­ni­ture” címet Wi­re F­ra­me ülőbú­to­ruk­kal, amely abból az egy­sze­rű fém­rács­ból ké­szült, mint az üz­let­köz­pon­tok­ be­vá­sár­ló­ko­­csija. A több darabból álló együttes az áttört szer­ke­zet­nek kö­szön­hetően, hihetetlenül lé­gi­es és könnyed. 
    Az év a Pe­u­ge­ot De­sign Awards pályá­za­tá­val zá­rult, amin ke­rá­mia ka­te­gó­ri­á­ban nyer­tek Snow­man kol­lek­ci­ó­juk­kal (gyár­tó­ja az Au­ten­tics). A sokdarabos reggelizőkészlet hófehér kerámiáinak formavilága ele­gáns és vissza­fo­got­t, a lágy sziluettek fi­no­man han­goltak. Mun­kájukból a for­ma vég­telen tisz­te­le­te és a japán  szem­lé­let­mód érződik.  
    2000-ben is­mét meg­kap­ták a Go­od De­sign Award-ot, a TOA H-kol­lek­ci­ó­já­nak to­váb­bi da­rab­ja­i­ért, majd az olasz La ­Pal­ma szá­má­ra ter­ve­zett Lem bár­székük nyerte el a „Pro­duct of the Ye­ar” cí­met. A szék­ben a kéz­mű­ves ha­gyo­mány a fej­lett tech­no­ló­gi­á­val tár­sult, míg a fa és a fém hasz­ná­la­tá­ban meg­ta­lál­ták azokat a leheletfinom ará­nyo­kat, ame­lyek ki­emelték az ívelt von­alak szépségét. Vol­ta padjuk és Log ülőkéjük ívei el-utasítják az akkoriban erőre kapó funk­ci­o­na­liz­must, az em­ber- és a ter­mészet­kö­ze­li ter­ve­zés je­les kép­vi­selői lettek, miként Za kol­lek­ciójuk ülőkéi és pad­jai, is, amelyek or­ga­ni­kus vi­lá­got mutatnak.

    Az FX In­ter­na­ti­o­nal In­te­ri­or De­sign Awards mél­tán ne­vez­hető az Azumik ver­se­nyé­nek, hi­szen a 2000-es évtől kezd­ve min­den esztendő­ben indul­tak és nyer­tek rajta. Itt kap­ták meg 2001-ben HM30 (Hitch/Mylus) szó­fá­jukért a „Fur­nitu­re of the Ye­ar” cí­met. A szó­fa és az asz­tal ke­resz­teződé­séből szü­le­tett haj­lí­tott bú­tor egyet­len lá­bon áll, azt az ér­ze­tet kelt­ve, mint­ha a pad­ló fel­ett lebeg­ne. 2002-ben To­ya­ma vá­ro­sá­nak ter­ve­zett, a kör­nye­zet­hez ma­xi­má­li­san al­kal­maz­ko­dó kül­té­ri lám­pá­juk ara­tott nem­zet­kö­zi si­kert. A lám­pa for­má­ja a kör­nyező vi­zek leg­na­gyobb po­pu­lá­ci­ó­jú hal­faj­tá­ját, a szar­dí­ni­át idé­zi. A lám­pa viszony­lag ala­csony, hogy fé­nye ne zavarja a csil­la­gos ég lát­vá­nyát és a kis ha­lász­ha­jók lám­pá­sa­i­nak ra­gyo­gá­sát. Magas­sá­gát azon­ban nem­csak eh­hez iga­zí­tot­ták, ha­nem az át­la­gos hó­ma­gas­sághoz is: úgy mé­re­tez­ték, hogy az ala­csony­ról szét­szó­ró­dó fény a hó­ta­ka­ró tete­jét is könnye­dén meg­vi­lá­gít­has­sa.
    Időköz­ben dol­goz­tak a Bench­mark­nak is: pa­dot, előszo­ba­fa­lat, szé­ket és ágyat ter­vez­tek szá­má­ra. Az utób­bi két bú­tor­nak át­tört hát­tám­la-szer­ke­ze­te ad­ja meg ér­de­kes­sé­gét. A De­sal­tot a könnyű, mű­anyag és fém kom­bi­ná­ci­ó­ból ké­szült Tra­ce szék­kel ör­ven­dez­tet­ték meg. A hát­tám­la raj­zo­la­ta a ter­mé­szet­ben sza­bad szem­mel nem lát­ha­tó, de min­den­hol jelen lévő sej­tek szi­lu­ett­jén ala­pul. A Brühl­nek ter­ve­zett Big Arm fo­tel el­ne­ve­zé­sé­ben is utal az er­go­nó­mi­át kiemelő ter­ve­zés fő ve­zér­fon­alá­ra: az öle­lés­re moz­du­ló kar­fa szin­te kör­be­vesz, vé­del­met nyújt, for­má­ja me­leg­ség­gel tölt el.

    Tér­ter­ve­i­ken, ins­tal­lá­ci­ó­i­kon a kor új el­vá­rá­sa­i­hoz al­kal­maz­kod­tak. A lon­do­ni Tec­to­nic ki­ál­lí­tás­ra ter­ve­zett Misty Loun­ge ne­vű ins­tal­lá­ci­ó­juk­ban meg­pró­bál­ták tel­je­sen el­mos­ni a ha­tár­vo­na­lat a bú­tor és tér kö­zött. A Wi­re Fra­me át­látszó, át­tört szer­ke­ze­te mel­lett továb­bi el­len­té­tek­re épí­tet­ték fel kon­cep­ci­ó­ju­kat, mint például a fény–ár­nyék vagy a transz­pa­ren­cia–fény­zá­rás, ame­lyek­kel olyan bi­zony­ta­lan te­ret va­rá­zsol­tak, amely­ben el­ve­szít­jük biz­tos ér­zé­ke­lé­sün­ket. Min­dezt meg­tol­dot­ták az­zal is, hogy a meg­vi­lá­gí­tott fa­lak és a be­ló­gó lám­pák mel­lett több mint 1500 át­lát­szó mű­anyag csö­vet fe­szí­tet­tek ki a hely­iség­ben.
    A Ja­pán­ban ta­lál­ha­tó Cons­ci­o­us ét­te­rem­ben is ha­son­ló ha­tást hoz­tak lét­re. A meg­bí­zá­suk­ban előírt „ter­mé­sze­tes atmosz­fé­rát” sa­já­tos mó­don te­rem­tet­ték meg:  a hosszú fo­lyo­só és az ét­kezőrész kö­zött ágacs­kák­ból fe­lé­pí­tett or­ga­ni­kus fa­lat al­kot­tak és a fény­for­rá­so­kat úgy he­lyez­ték el, hogy ezen a fa­lon ke­resz­tül vi­lá­gí­tot­ták meg a köz­le­kedőt. A ha­tás olyan, mint­ha egy erdő lomb­ko­ro­ná­ján ke­resz­tül szűrődne az ét­te­rem­be a hold sá­padt fé­nye.

    A jövőbe mu­ta­tó, XXI. szá­za­di életér­zést leg­in­kább egy Ko­be vá­ro­sá­ba szánt ter­vük mu­tat­ja. A térst­ruk­tú­ra ala­kí­tá­sá­nál a he­lyi­ség két fő funk­ci­ó­ját, a ze­ne­boltot és ká­vé­zót tel­je­sen szét­vá­lasz­tot­ták egy­más­tól, mi­vel a két funk­ció  meg­le­hetősen el­térő cse­lek­véseket kíván. A moz­gal­ma­sabb ze­ne­vá­lo­ga­tásra, vásárlásra egy fu­tu­risz­ti­kus han­gu­la­tú fo­lyo­só szol­gál. En­nek hen­ge­res, belső teré­ben, át­lát­ha­tó rend­szer­ben fémdrótok fe­szül­nek ki, ami­ken a zene­hall­ga­tást se­gítő esz­kö­zö­ket tá­rol­nak. Pad­ló­já­nak sö­tét vo­nu­la­tát két ol­dal­ról fel­törő fény­csík fog­ja köz­re és te­szi le­begővé. Eb­ben a pro­jekt­ben is a belső meg­vi­lá­gí­tás­sal ját­sza­nak, a fu­tu­risz­ti­kus fil­mek űr­ha­jó­i­nak bel­se­jé­vel ve­te­kedő ha­tást ér­ve el. A fél­hen­gert for­má­zó köz­le­kedőt ve­szi kör­be a nyu­godt, szin­te csak egyetlen szín­nel ter­ve­zett ká­vé­zó.
    Shin Azu­mi vi­lá­ga ti­tok­za­tos, időn­ként kis­sé misz­ti­kus. Új­sze­rű­en gon­dol­ko­dik az anyag, funk­ció és for­ma vi­szo­nyá­ról és ará­nya­i­ról. Ezért ké­pes a legalap­vetőbb dol­gok­ban is újat, meg­lepőt mu­tat­ni, mun­ká­­iban a tisz­ta tudatos­ság és szel­le­mi erő tük­röződik. Ugyan­ak­kor azt is meg kell em­lí­te­ni, hogy ed­dig szo­ros egy­ség­ben tervezett To­mo­ko Azu­mi­val. Ám a  közelmúltban a pá­ros szét­vált, mindketten önálló irodát nyitottak. Hogy egye­dül mi­re lesz­nek ké­pe­sek nem tud­ni, de amit Azu­mi né­ven eddig  együtt te­rem­tet­tek, annak mindenképpen de­sign­tör­té­ne­ti jelentősé­ge van.