Vigyázat törékeny! - Design Csehországból

Szöveg: Rothman Gabriella  Fotó: Qubus

Az egykori keleti blokk országai sajátos történelmi, politikai és kulturális örökséget hordoznak, amelynek jellegzetes nyomai a legfiatalabb designer generáció munkáiban is megmutatkoznak.

Az egyedi és friss látásmód a rangos design fesztiválokon is sikert sikerre halmoz, egyre több észt, lengyel és cseh alkotó neve kerül be a nemzetközi vérkeringésbe. Közülük az egyik legismertebb a prágai Qubus egyik alapítója, Maxim Velcovsky.

A főként porcelánnal és üveggel dolgozó, alig harminc éves, hórihorgas tervező az 1989-es Bársonyos Forradalom idején még javában az iskolapadot koptatta, ám a korszak aurája mély hatást gyakorolt személyiségére és pályaválasztására egyaránt. A “gustavhusaki” éra idején kivételezettnek tekinthető helyzetben volt, hiszen festő édesapja révén évente egy hetet tölthetett a „mámoros Nyugaton”, már gyerekfejjel megismerhette a világ legnagyobb művészeti gyűjteményeit és a konzumkultúra sokak számára elérhetetlen fétiseit, testközelből megtapasztalva a két világ közötti különbséget.

Ekkoriban kezdődött az olyan világhírű porcelángyárak másodvirágzása is, mint a brit Wedgewood vagy a holland Royal Tichelarr Makkum, amelyek a legfoglalkoztatottabb designereket kérték fel vadonatúj, merőben más alapokon nyugvó kollekcióik tervezésére. Hazájában, Csehországban alig néhány évvel korábban a komoly múltra visszatekintő szilikátipar még főként szovjet piacra termelt. Valcovsky számára ezek a tárgyak egyet jelentettek a ronda bögrékkel, az ízléstelen, festett nippekkel és a turistacsalogató giccses ajándéktárgyakkal. A csodás, kezdetben folyékony, majd a kőnél is keményebbé váló anyag metamorfózisa olyannyira magával ragadta, hogy diplomamunkáját kizárólag a hófehér matériából készülő tárgyaknak szentelte. A 2003-ban útjára indult, máig bövülô White Collection minden darabja azt a sajátos attitűdöt vetette előre, amely máig meghatározza művészi tevékenységét. A világsajtót is bejáró kólás flakonok és műanyagpoharak a fogyasztói társadalom eldobható ikonjait dermesztik hófehér, drága porcelánba, míg a Digi Clock – egy  rokokó stílusú asztali órába illesztett digitális időmérő szerkezet – a jó ízlésre veszélyes, amolyan időzített esztétikai bombaként értelmezendő.

Valcovsky szándékosan túloz és ferdít el dolgokat, bátran él az irónia és a provokáció, a nosztalgia és az éles kritika eszközeivel. Számára az egykori Csehszlovákia térképi formáját idéző Repbulic Vase egyszerre giccses geg és Alvar Aalto Savoy vázája ihlette, frappáns design szuvenír, ahogyan a meisseni kék virágokkal dekorált Lenin-szobor is egyfajta határozott, mégis abszurd politikai állásfoglalás és egyben amolyan édes-bús összekacsintás.

A látszólagos ellentmondást éppen azzal oldja fel, hogy szokatlan összefüggésbe helyez bizonyos társadalmi és politikai kliséket, folyamatosan átértékelve a múltat. A megváltozott viszonyrendszer, a humor és a meghökkentés folyamatos jelenléte azok számára is könnyedén dekódolhatóvá teszi tárgyait, akik nem ismerték belülről ezt a világot, de szellemességüknek köszönhetően a korszak megélőit is újabb asszociációkra ösztönzik. Munkájának szakmai elismerését jelzi a cseh designereknek adható legmagasabb állami elismerés, a Czech Grand Design 2007 elnyerése, míg a piaci siker fokmérője az  a Jakub Berdychhel közösen alapított  és  közel hat éve működő Qubus névre keresztelt társulás népszerűsége és prágai butikjuk forgalma, ahol helyi designhívők és külföldi látogatók felválta adják egymás kezébe a kilincset.

Forrás: Intérieur Magazin