Burgenlandi kalandozások II. - a borospincékből

A 19. században napvilágot látott Pallas nagylexikon szerint a Fertő mellékén a soproni, illetve a ruszti (ma Rust) borok nagy népszerűségnek örvendtek. Valamivel korábban, 1735-42 között jelent meg a neves polihisztor, Bél Mátyás munkája, az ötkötetes Notitia Hungariae novae historico-geographica, amelyben a szerző a Sopron környéki borok kiváló minőségének okát a kellemes klímában és a Fertő tó közelségében látta. Az egykor a Fertő tó mellett élő borászok mai leszármazottai  megerősítik Bél meglátásait: nem elég a nap, a jó talaj, a levegő, a csapadék harmonikus egysége, a Fertő nélkül a bor zamata is egészen más lenne.

 

 

Közhelyes, de épp ezért igaz, hogy egy jó szakács egyénisége védjegye az ételnek, amit a vendégeinek feltálal. Az olyan egyszerű étel, mint mondjuk a lecsó egy precíz, ámde félénk egyén összeállításában bizonyára más ízű lesz, mintha egy temperamentumos, de kissé hanyag társa készítené el - és természetesen nem csak az ízek, hanem a felszolgálás során is jelentős különbségek adódnak. Nincs ez másként a mezőgazdasági tevékenységek királynőjeként emlegetett szőlőművelés esetében sem: ahány szőlősgazda, annyi szőlészet. Amilyen a vincellér, olyan zamatú a bora, olyan a palackozás. Hiszen „a bortermelés sokoldalú egyéniséget és lelki azonosulást kíván” – olvasható Glatz Ferenc borkultúráról szóló írásásban (História 1998/5-6), s milyen igazak a szavai!

Számunkra is éppen ez tűnt fel leginkább Burgenland pincészeteit járva: hiába a szomszédos tőkesor, a szomszédéhoz hasonló magas technológiai háttér, a nedűnek olyan karaktere lesz, mint amilyen a borászé, aki ültette, nevelte a tőkét, szüretelte a szőlőt, kipréselte a szemekből a szőlő levét, többször átfejtette a murcit, majd a bort, végül palackozta azt. Bizonyára nem volt ez másként évtizedekkel ezelőtt sem, csak nem volt annyira szembetűnő, mint a mai, fiatal borászgeneráció esetében.

 

A dinamikusan fejlődő Burgenland számára a bor ma nem csupán identitásképző eszköz, hanem a felmérések szerint a jövőben fontos, jelentős exporttermékké is fog válni. Ennek eléréséhez természetesen új piaci magatartás szükségeltetik, mely leginkább a borászcsaládok ifjú tagjainak sajátja. Ezek a zömében 30 és 40 év közötti szakemberek a szőlőművelést helyben, ám a marketinget már elsősorban Kaliforniában tanulták, felismerve a tényt, hogy ma már nem elegendő egyszerűen terméket előállítani - brandet kell építeni a termék köré, hogy az eladható, piacképes legyen.

Leo Hillinger, Claus Preisinger vagy Harald Schlesinger, csupán néhányan a brandépítő a borászok közül - s mindegyik nagyon különböző módjait választotta e tevékenységnek. Leo Hillinger és  Claus Preisinger mindketten amerikai pallérozottságú borászok. Előbbi már 23 évesen átvette szüleitől a családi borászat vezetését. A környékre jellemző homokos, agyagos, kavicsos és lösztalajon főleg vörös szőlőket - Zweigeltet, Kékfrankost, de Zöld Veltelinit (Grüner Veltliner) is termeszt. 2003 és 2004 között Joisban egy építészetileg sem lebecsülhető vinotékát építtetett fel. Az épület hatalmas üvegfallal nyílik meg a szőlővel beültetett fertői lankák felé, feltűnő, szokatlan formája okán az Eisenstadtból észak felé, a B50-es úton utazva – esti fényben kiváltképp – azonnali betérésre szólít fel. A trendek változását figyelve az egykor fotómodellként is dolgozó Hillinger megpróbálkozott olyan jól bevált termékkapcsolással, mint a bor és csokoládé, vagy a bor és a szőlőből készült kozmetikumok, és saját bevallása szerint döntése sikeres volt.

Hillingerrel szemben kevésbé extrém borászt ismerhetünk meg Claus Preisinger személyében. Látogatásunk után meg kellett állapítanunk, hogy az általa készített Pinot Noir az összes addig megkóstolt borok közül a leginkább „franciás” jellegű. Persze ez sem véletlen, hiszen Preisinger tanult, dolgozott a burgundi borvidéken, mind a mai napig együttműködik francia borászokkal és még palackjai címkéinek kialakításában is felfedezhető némi gallofil hajlam, mivel hasonlóan a francia szokásokhoz nem a bor fajtáját tűnteti fel fő helyen, hanem a borász, azaz saját nevét.

 

Burgenland, amelyben jó ideje már, hogy otthon érzi magát a Kékfrankos, a Sankt Laurent, a Zweigelt, a Cuvée, valamint a Chardonnay, Sauvignon blanc és a Grüner Veltliner e három úriember mellett, számos borásszal büszkélkedhet, sokukról itt is tájékozódhatnak. Arról pedig, hogy milyen a Fertő tó, egy következő összeállításban számolunk be.