Burgenlandi kalandozások I. – az asztal mellől...

Kép: im esterházy - étterem és kávézó (Eisenstadt) / Julie W.

Kétség nem fér hozzá, ha nyaralásról, pihenésről van szó, legtöbben biztosan a vízpartra voksolunk. Hosszabb-rövidebb vakációnkat igyekszünk valamely tenger partján eltölteni, az úgynevezett hosszú hétvégékre pedig ott a Magyar Tenger. Magunk részéről úgy döntöttünk, hogy "átlépjük" a horvát tengerpart és a Balaton által megszabott határokat: s a „mindenki hallott róla, mégis kevesen ismerik” Fertő tó osztrák oldala felé vettük az irányt.

A Fertő tó Ausztria kilenc tartománya közül a burgenlandihoz tartozik. Sokáig, pontosan a vasfüggöny leomlását követő évekig (1989. augusztus 19-én, Fertőrákos határában, Sankt Margarethen im Burgenland határátkelőnél nyílt meg elsőként az út nyugat felé) Burgenland Ausztria „szegény családtagja volt”, gazdasága, infrastruktúrája jelentősen elmaradt a rokonokéhoz képest. Azonban a hozzánk hasonló mai „felfedezők” elmondhatják, hogy Burgenland megkopott fénye már a múlté: fiatal, tehetséges vállalkozók ötletes, nem ritkán merész beruházásai nyomán abszolút dinamikus változások tapasztalhatók arrafelé.

Triebaumer vállalkozás képei, Rust

Noha a gazdaság erőteljesen fejlődik és Burgenland turisztikai lehetőségei roppant szerteágazóak, sajnos a tartomány turisztikai szempontból mai napig főként bicikliútjairól, kerékpárversenyeiről ismert - valamint a Bacchusnak hódolók még azt is tudják: köszönhetően a tó környék tápdús lankáin nevelt szőlőtőkék átlagosan magas, jó minőségű terméshozamának, Burgenland a jó borok hazája is.

im esterházy - étterem és kávézó (Eisenstadt)

Amikor útra keltünk, hogy a Fertő tó másik oldalát közelebbről is szemügyre vegyük, bennünket is elsősorban Bacchus vezérelt. Így egyáltalán nem véletlen, hogy Burgenland asztalain a hűvös, tradicionális zöld muskotály (Grüner Veltliner) - mely nevével ellentétben, nem zöld, hanem némelykor aranyló, máskor sárgás-fehér színű, - vagy a tüzes kékfrankos (Blaufrankisch) mellett meglepő étkeket is találtunk. Meglepetésünk ismét csak a megszokásból eredt, hiszen emlékeinkben Ausztria gasztronómiája elsősorban a méretes bécsi szeletekre, a virsli- és kolbászkölteményekre, az apró párolt újkrumplira, és az édes tészták sokféleségéire korlátozódott.

Pedig az ötvenes évek Franciaországában Henri Gaul és Christian Millan séfek elgondolása nyomán megszületett nouvelle cuisine („új konyha”) már Burgenland kisebb éttermeit is elérte. Tapasztalataink alapján a tartomány székhelyéhez, Eisenstadthoz közeli Purbach vendégházában a Gut Purbachban, - melyhez étterem és borospince is tartozik - vagy akár a Fossil étteremben már egy ideje új konyhaművészet dívik, amelyben olyan tradicionális, de elsősorban csak a helyiek számára adekvát alapanyagokból főznek, mint a spárga, a friss „mezei” fűszernövények vagy a közel harmincféle, Fertő tóban élő halfajta.

Gut Purbach	Restaurant Fossil

A szofisztikáltan tálalt, kis adagokból összeállított menüsorok szemet gyönyörködtetőek. A friss és ugyanakkor egyszerű alapanyagokból készült ételek, mint például a spárgakrém leves, vagy a madársalátával tálalt, fűszeres vajban forgatott, rostonsült fogas épp annyira közelítenek a korszerű, előbbiekben említett nouvelle cuisine-hez, mint az olasz povera cucinára (szegényes konyha) jellemző gasztronómiai eljárásokhoz, s mindeközben ízeikben megőrzik a helyi, rusztikus jellegzetességüket. Mindez az olyan exkluzív helyek konyhaművészetét is jellemzi, mint az eisenstadti Esterházy Kastély egykori pompás lovardájából kialakított, így építészetileg is figyelemre méltó im esterházy étteremét.

Éttermi kalandozásunk során Rust barokk városközpontjában felfigyeltünk egy apró üzletre, amelynek amolyan "gyarmatárú-kereskedés" hangulata volt, azonban a gusztusos csomagolásban, a hangulatos környezetben kínált portékák egyáltalán nem távoli földrészekről érkeztek. Az üzlet egyik tulajdonosa Richard Triebaumer ránézésre húszas évei végén járhat. Gyerekkorától kezdve gyümölcsöket, zöldségeket termeszt, haszonállatokat tart. Üzlettársával Beatével néhány éve minőségi élelmiszerek előállításába kezdtek: a kertjükben megtermett gyümölcsökből ízletes, rafinált lekvárokat készítenek, a zöldségekből pedig, egyebek mellett ételízesítésre szolgáló krémeket. Mindezek mellett kertjükben mangalicákat nevelnek, amiknek húsából, zsírjából kolbászféleségek és szalonna készül, valamint étkezési zsír - utóbbi igen változatos ízekkel elegyítve: olíva, csípőspaprika, mustár stb.

Triebaumerék apró kezdeményezése talán például szolgálhat a fiatal, tőkehiányos, magyar vállalkozók számára, hiszen a kert, ahol a termesztés/állattartás folyik, csupán néhány ezer négyzetméteres területet tesz ki, de gondos - és fontos hozzátennünk -, igényes munkájuk, Richard elbeszélése alapján, mégis tisztes megélhetést és megbecsülést biztosít számukra. A Triebaumer duóhoz hasonló fiatal, ötlettel teli gazdákkal más mezőgazdasági szektorokban is szép számmal találkozhattunk. Mi közülük is elsősorban a borászokra voltunk kíváncsiak. De ez már egy következő karcolat témája.

További információk Triebaumerék kis üzletéről:  www.triebaumerrichard.at

 

(Ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket a Burgenland Turizmusnak (www.burgenland.info), amely támogatta e háromrészes sorozatunkat)